Az év hetedik hónapjában a pártok kevés kreativitást mutattak a napirend alakításában: többnyire régi témák kapcsán folyt a rutinszerű csatározás. Ugyanakkor sor került néhány olyan eseményre, amelyek a pártpolitikán túlmutató kérdéseket vetettek fel. Szakpolitikákról eközben ritkán lehetett hallani, és akkor is inkább tervekről, mint konkrét intézkedésekről.
A politikai napirend befolyásolásáért folyó küzdelem általában nem önmagáért való: célja lehet a politikai konstelláció vagy konkrétan egy politika megváltoztatása, esetleg a népszerűség-növelés az ellenfelek rovására. A mai magyar napirend jellegét alapvetően meghatározza, hogy ezen célok közül pillanatnyilag egyik sem jelent motiváló erőt a két politikai tábor számára. Egyfajta status quo alakult ki, amelyet a népszerűségi adatok nagyfokú változatlansága jelez (és erősít). Az utóbbi időben – így az év hetedik hónapjában – inkább a rutinszerű csetepaték, mint az újszerű ötletek dominálták a politikai napirendet. Ebből viszont következik, hogy egyik oldal sem volt képes nagyobb előnyre szert tenni. Az 1. és a 2. ábra egyaránt azt mutatja, hogy a két oldal kiegyenlítetten szerepelt, bár az ellenzék és konkrétan a Fidesz kissé javított előző havi pozícióján.
Július hó politikai napirendjén szerepeltek mind szakpolitikai témák (ingatlanadó, mozgó patikák), mind (szándékolt) botrányok (páncélozott luxusautók beszerzése, olajügy), a hónap végén pedig elindult a Nemzeti Fejlesztési Terv (07. 25.). Ezeknél azonban nagyobb visszhangot váltott ki két olyan ügy, amelyek, túl aktuálpolitikai érdekességükön, a magyar demokrácia fejlődése szempontjából is fontos kérdéseket vetettek fel. Az első ilyen ügy a Fidesz népszavazási kezdeményezéséhez kapcsolódott. Az ellenzéki párt, hogy egyszerre gyűjthessen aláírást az összes kérdéséhez, a korábban zöld utat kapott hármat a határidő lejártával ismét benyújtotta az OVB-hez (07. 09). A bonyodalmat az okozta, hogy a Fidesszel egy időben egy magánszemély is hasonló tartalmú kérdések hitelesítését kérte a választási testülettől. Az OVB végül mind a hat népszavazási kérdést hitelesítette (07. 15.), ám egyúttal arra kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítson meg mulasztásos alkotmánysértést (07. 20), mivel az érvényes jogszabályok nem szolgáltak egyértelmű iránymutatással a döntéshez.
A másik önmagán túlmutató ügy Horn Gyula kitüntetésének elmaradása volt. A politikust 75. születésnapja alkalmából javasolta állami kitüntetésre Gyurcsány Ferenc. Sólyom László kérdésére az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az államfő a köztársaság alkotmányos értékrendjébe ütköző kitüntetések adományozását megtagadhatja (07. 03.). Az elnök Horn Gyula néhány nyilatkozatára hivatkozva nem írta alá a kitüntetésre vonatkozó előterjesztést (07. 04.), bár a szocialista párt politikusai intenzíven kampányoltak a javaslat mellett. Az esetnek több figyelemre méltó eleme is van. Elemzésre érdemes, hogy Gyurcsány Ferenc miért is javasolta Horn Gyula kitüntetését. A miniszterelnök-pártelnöknek egyik kimondott célja, hogy modernizálja az MSZP-t. Ezt azonban úgy kell végrehajtania, hogy közben nem haragítja magára a párt máig befolyásos régi gárdáját. A kitüntetést egy nekik tett gesztusként is lehet értelmezni – nem elfeledve, hogy a javaslat elmaradása Horn 75. születésnapja alkalmával ugyancsak gesztusértékű lett volna. Ilyen szempontból a Sólyom Lászlóval kialakult konfliktus még segíthette is Gyurcsányt abban, hogy saját pártjában az összetartozás érzését keltse.
A média napirendjén megjelenő politikusok listájának érdekessége, hogy 2006 áprilisa óta először nem Gyurcsány Ferenc vezeti: a múlt havi teljesítményének kevesebb, mint felét produkáló miniszterelnököt megelőzte Szíjjártó Péter Fidesz-szóvivő (3. ábra). Gyurcsány Ferenc napirendi jelenlétének erőteljes visszaesését mutatja a 4. ábra is. Orbán Viktor hasonlóképpen szerepelt, mint júniusban: a napirenden csak tusnádfürdői beszédével jelent meg (07. 21.). A pártelnökök visszafogottsága jól jelzi, hogy sem a kormányoldal, sem az ellenzék nem tervezett júliusra nagyobb szabású kommunikációs offenzívát – az ilyeneket ugyanis éppen az első emberek kiugró aktivitása szokta fémjelezni. Ugyancsak alátámasztja a 3. ábra azon korábbi megállapításunkat, amely szerint az év hetedik hónapja nem elsősorban a szakpolitikákról szólt. Nincs egyetlen szakpolitikus sem a listán, amelyen szinte kizárólag pártvezetők és szóvivők szerepelnek. A kivétel Sólyom László: az elnöknek markáns megnyilatkozásai immár harmadik hónapja biztosítanak előkelő helyet a média napirendjén.
Nyomtatható verzió 