Augusztus kiemelkedő ügye a Magyar Gárda megalakulása volt, illetve az erre épülő kormányzati kommunikációs offenzíva. Utóbbi jól szemléltette, hogy a politikai napirend nem egyszerűen kialakul, hanem esetenként tudatosan alakítják. Ettől eltekintve az év nyolcadik hónapja is a júliusi mintát követte: a pártok rutinból politizáltak, többnyire kerülve a szakpolitikai témákat. A népszavazásról ezúttal gyakorlatilag nem esett szó.
Korábbi elemzéseinkben már említettük, hogy a pártok stagnáló népszerűsége és a közeli megmérettetés hiánya együtt a politikai frontvonalak megmerevedését eredményezték. Ez a 'tétnélküliség' nyomta rá bélyegét augusztus nagy részének a napirendjére is, amelyet az elmúlt hónapokhoz hasonlóan az újszerű ötletek hiánya, a rutinpolitizálás jellemzett. A hónap első felében folytatódott a júliusban megkezdődött uborkaszezon. Ennek fényében nem meglepő, hogy a parlamenti pártok a szokásosnál kevesebbet szerepeltek a médiában. A 2. ábrán látható alacsony értékek arra engednek következtetni, hogy a szóban forgó néhány hét a második Gyurcsány-kormány regnálásának legnyugodtabb időszaka volt. A kormánypárti témák aránya enyhén növekedett, az ellenzékieké viszont a 2007. januári szintre esett vissza (1. ábra). A kabinet tehát jelenleg sokkal inkább kontrollálja a napirendet, mint tavaly ilyenkor, ami csökkentheti az ősszel várható kormányellenes megmozdulások intenzitását.
Augusztus második fele az elsőnél jóval mozgalmasabban alakult, elsősorban a Magyar Gárda színre lépése miatt. Az egyenruhás szervezetet a Jobbik hozta létre a „nemzeti önvédelmi keretek” megteremtése céljából (08. 03.). A parlamenti pártokat ennek kapcsán eleinte egy, a hadsereg keretein belül szerveződő önkéntes erő, a Honi Gárda felállítása foglalkoztatta (08. 12.), ám az elképzelés egy héten belül lekerült a napirendről. A hónap második felében a baloldal sorozatos támadásokat vezetett az általuk fasisztának minősített Magyar Gárda ellen, felszólítva egyúttal a Fideszt az egyértelmű elhatárolódásra. A kormány kommunikációs offenzívája jól mutatja, hogy a napirend alakulását esetenként a politikai aktorok tudatos erőfeszítései határozzák meg. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a baloldalon ténylegesen tartanak a szélsőségek térhódításától. Azonban ettől függetlenül elmondható, hogy a téma napirenden tartása számukra több szempontból is racionális döntés volt. Egyrészt sikerült elterelni a figyelmet a 14-én nyilvánosságra került, rendkívül rossz negyedéves növekedési adatokról. Másrészt a szélsőségesekkel szembeni erélyes fellépés alkalmas arra, hogy a kompetencia-fronton kevésbé meggyőző kormány (legalább időlegesen) maga mögé állítsa az egyébként elbizonytalanodott szavazótáborát. A téma ezenkívül védekezésre kényszeríti a Fideszt. A legnagyobb ellenzéki párt nehéz helyzetben van, mert egyszerre kell megfelelnie mérsékelt és radikális szavazóinak, valamint elkerülnie annak a látszatát, hogy a kormány felszólításainak enged. A hármas követelményrendszer nem először eredményezett zavart kommunikációt: a Fidesz politikusai kezdetben elhatárolódtak a Magyar Gárdától, ám később már azt hangsúlyozták, hogy alkotmányos keretek között mindenki élhet az egyesülési joggal. A szervezet létrejöttét a kormány elhibázott lépéseivel magyarázták, és igyekeztek rámutatni arra, hogy a Gárda napirenden tartása csak elterelő hadművelet a kabinet részéről. Kérdés, hogy ennyiféle üzenetet sikerült-e hatásosan célba juttatni.
A Magyar Gárda-ügy a kormánypártoknak csak hozhatott, a Fidesztől csak vihetett szavazatokat. A szélsőséges csoportok megnyilvánulásai általában is a baloldalnak szoktak kedvezni. Hasonlóképpen vannak olyan témák – például a kiigazítás –, amelyekben a jobboldal az erőnyerő. A napirend befolyásolásáért folyó küzdelem alakulása sokszor nem azon múlik, hogy adott (eredendően semleges) témát melyik politikai aktor tudja a saját javára fordítani, hanem azon, hogy melyikük tudja a saját témáit napirenden tartani. Jelen esetben a Magyar Gárda létrejötte lehetőséget biztosított a kormány számára, hogy a szélsőségesekre irányítsa a figyelmet. A Fidesz elméletileg akkor járt volna a legjobban, ha egyáltalán nem reagál a szocialista és szabaddemokrata politikusok nyilatkozataira, ám ezt a gyakorlatban nem tehette meg. Ugyanis a reakció elmaradása is egyértelmű üzenet lett volna, mégpedig olyan, amelyet a Fidesz nem vállalhatott. Az ellenzéki párt tehát két rossz közül választhatott. A baloldal ezt igyekezett maximálisan kihasználni. Nem véletlen, hogy a Magyar Gárda többet szerepelt a hírekben a kormány miatt, mint saját jogon. A politikai élet marginális szereplői önerőből nagyon ritkán képesek napokon keresztül a címlapokon maradni.
Mi következik mindebből a jövőre nézve? Nehéz megjósolni, hogy a Jobbik az elmúlt hetek publicitását mennyire lesz képes a saját javára fordítani. Tény, hogy egyes közvélemény-kutatók szerint már mérhető a radikális jobboldali párt támogatottsága. Amennyiben folytatódik ez a tendencia, a Fidesz elveszítheti radikális szavazóinak egy részét, és egyre nehezebb lesz az „egy tábor, egy zászló” elvének megfelelően politizálnia. Mindazonáltal kicsi az esélye ennek a forgatókönyvnek, éppen azért, mert a Jobbiknak napról napra meg kell küzdenie a nyilvánosságért, ami az uborkaszezon végeztével nem lesz könnyű feladat. Valószínűbb, hogy az esetenkénti akciók nyomán – a baloldal érdekeinek függvényében – rövidebb ideig szerepelnek majd a napirenden. A kormánypártok számára két tényező is gátat szab a „szélsőséges kártya” korlátlan használatának. Egyrészt idővel gyengülhet az üzenet ereje, ha a szélsőséges megnyilatkozásokat nem követik ténylegesen félelmet keltő cselekedetek. Másrészt az így realizálható haszon rövid távú: a tartós népszerűség-növekedés azon múlik, hogy mennyire sikerül visszaszerezni a kormányzás elején elveszített hitelt.
A média napirendjén feltűnő politikusok listája jellegét tekintve a júliusira emlékeztet (3. ábra). Gyurcsány Ferenc a múlt havihoz hasonlóan alacsony értékkel szerepel, bár ezúttal az első helyen. Orbán Viktor ismét nem fért fel a listára. A két vezető politikus alacsony szinten stagnáló napirendi teljesítményét mutatja a 4. ábra is. Miként korábbi elemzéseinkben, most is levonhatjuk ebből azt a következtetést, hogy a nagyobb pártoknak nem voltak augusztusban különösebb ambícióik a kommunikáció terén. A listán zömmel pártvezetők és szóvivők szerepelnek, szakpolitikusok – a pártpolitikai kérdésekben nyilatkozó Varga Mihálytól eltekintve – egyáltalán nem. Ez nem is meglepő annak tükrében, hogy a hónap leghevesebb szakpolitikai vitája a fagykárt szenvedett gazdálkodók kártérítése körül alakult ki. A két kivétel Gál J. Zoltán, a MEH államtitkára, valamint Sólyom László köztársasági elnök. Előbbi az augusztus 20-i ünnepségek biztonságos lebonyolításáért felelt a kormány részéről. A köztársasági elnök két ügy kapcsán szerepelt a napirenden. Egy napilapnak nyilatkozva elmondta, hogy tárgyalásra fogja hívni a parlamenti pártokat a költségvetés alkotmányos korlátok közé szorítása érdekében (08. 17.). Másrészt az elnököt is a Magyar Gárdától való egyértelmű elhatárolódásra kérte Gyurcsány Ferenc, aminek ő főosztályvezetője útján tett eleget – ismételten kivívva ezzel a baloldal nemtetszését (08. 25.).
Nyomtatható verzió 