Idén a korábbi éveknél eseménytelenebbül indult a parlament őszi ülésszaka. Gyurcsány Ferenc ismertette az „új rend” elképzelését, ám a napirendre nagyobb hatással volt a hónap második felében kipattant Zuschlag-ügy. Utóbbi mellett kevesebb figyelem jutott a koalíciós pártok egészségügyi megállapodásának. A Magyar Gárda már csak szórványosan szerepelt a hírekben, és a tavalyi utcai demonstrációk évfordulójára szervezett megmozdulások sem váltottak ki nagyobb visszhangot.
Az uborkaszezon végeztével újraindult a politikai nagyüzem. Ezúttal azonban kevésbé volt éles a határvonal a nyári szünet és az őszi ülésszak között, mint Gyurcsány Ferenc előtérbe kerülése óta bármikor. 2004 és 2005 szeptemberében a kormányzat nagyszabású kommunikációs offenzívájával, tavaly pedig a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével, illetve az ezt követő demonstrációkkal köszöntött be az ősz. 2007 szeptembere nyugodtabban alakult: bár jelentek meg új elemek a miniszterelnök kommunikációjában, és kormányellenes tüntetésekre is sor került, egyik politikai oldal sem tudta meglepni a másikat a korábbiakhoz hasonló módon. A parlamenti pártok az alacsony augusztusi értékekhez képest kivétel nélkül növelték napirendi jelenlétüket (2. ábra). Az MSZP és a Fidesz közötti különbség elenyésző; hajszállal többet szerepeltek a szocialisták. Hasonlóan kiegyenlített volt a kormánypárti és az ellenzéki témák aránya, enyhe ellenzéki fölénnyel (1. ábra). Ezek az adatok is arról tanúskodnak, hogy az év kilencedik havában sem a bal-, sem a jobboldalnak nem sikerült nagyobb előnyre szert tennie a napirend befolyásolásában.
Míg az elmúlt hónapokban a kreativitás hiánya jellemezte a pártok kommunikációját, szeptemberben történt kísérlet az előrelépésre. Gyurcsány Ferenc szezonnyitó beszédében bevezette a köztudatba az „új rend” fogalmát (09. 10.). Ez a miniszterelnök értelmezésében a közbiztonság mellett egy sor olyan területet magában foglal, amelyről világos preferenciákkal rendelkezhetnek a választópolgárok. Ilyen például a képviselői költségelszámolás szigorítása vagy az élelmiszerbiztonság növelése. Kérdés, hogy mekkora sikerre számíthat Gyurcsány Ferenc kezdeményezése. Előrebocsátjuk, hogy egy ilyen politikai lépés megítéléséhez hosszabb idő kell; alábbi megállapításaink csak a kiinduló helyzetre vonatkoznak.
Az „új rend” koncepció kétségtelen előnye, hogy népszerű ügyeket karol fel: Gyurcsány Ferenc a tetterős vezető képét mutathatja anélkül, hogy nagyobb támadási felületet nyújtana ellenfeleinek. Korábbi elemzéseinkben már utaltunk arra, hogy egyes témák eredendően a bal-, mások a jobboldalnak kedveznek. Az elmúlt bő év történéseinek következtében a kormányprogram gerincét alkotó reformok az utóbbi kategóriába kerültek. Az „új rend” meghirdetésével a kabinet olyan frontot nyitott, ahol – részben a téma kiaknázatlansága miatt – még nincs hátrányban, vagyis kevésbé gátolja a hitelvesztése. További előny, hogy – ismét csak a reformokkal ellentétben – ezen a téren nem feltétlenül a végeredmény számít: már a változtatás ténye is kommunikációs siker lehet. Egyértelmű tehát, hogy az „új rend” a tartalmát tekintve jó választás volt, napirendi jelenléte ténylegesen szolgálja a kormány érdekeit. Hosszabb távon azonban hasonlóan fontos a kormánypártok számára, hogy a napirenden is marad-e a kezdeményezés. A legnagyobb nehézséget az okozhatja, hogy a kormánypolitika alapvetően másról szól: a kiigazítás, a reformok és a fejlesztések mellett nehéz lesz rendszeresen új, témába vágó mondandóval előhozakodni. A „rend” motívuma amúgy is veszített erejéből, hiszen halványul a tavaly őszi utcai zavargások emléke, idén pedig (egyelőre) semmi hasonló nem történt. Egy ügyet a reflektorfényben tarthat még konfliktusos jellege, de most erről sem lehet szó: az „új rend” által érintett kérdések zömének egyértelmű a megítélése, így az ellenzéknek nem áll érdekében felvennie a kesztyűt.
A hónap másik jelentős eseménye, az úgynevezett Zuschlag-ügy, önmagában és az „új rend” jövőjére gyakorolt hatása miatt is érdekes. Zuschlag Jánost, az MSZP kiskunhalasi szervezetének elnökét alapítványoknak nyújtott állami pénzek szabálytalan felhasználása miatt őrizetbe vették (09. 19.), majd előzetes letartóztatását is elrendelték (09. 21.). Az ügyben meghallgatták az érintett minisztérium egykori vezetőjeként Gyurcsány Ferencet (09. 26.), valamint Szilvásy Györgyöt (09. 29.). Ebben a helyzetben kulcsfontosságú volt a pártok számára, hogy a botrány által érintettek körét illetően melyikük valóságértelmezését fogadja el a közvélemény. Az MSZP igyekezett elhatárolódni Zuschlag Jánostól, a Fidesz viszont hangsúlyozta, hogy „Gyurcsány Ferenc dolgozószobájáig” érhetnek a szálak. Orbán Viktor egyenesen arról beszélt, hogy ellopják a Magyarországra érkező uniós pénzek nagy részét (09. 20.), sőt, egyfajta Zuschlag-modell érvényesül az elosztásuknál (09. 27.).
Kérdés, hogy a Zuschlag-ügy hogyan befolyásolja az elkövetkező időszak politikai napirendjét. A botrány önmagában nyilván az MSZP számára kellemetlen, hiszen egy olyan, a szocialista párthoz kötődő korrupciós esetről van szó, amelybe – egy tanúvallomás erejéig – Gyurcsány Ferenc neve is belekeveredett. A fejleményeket ráadásul több héten keresztül és részletesen tálalta a média. A valóságértelmezési küzdelem azonban még zajlik, elsősorban két területen. Az egyik a botrány dimenziója: míg a Fidesz szerint a Zuschlag-ügy csak az MSZP-re vet rossz fényt, a szocialisták általános, az egész politikai elitre érvényes következtetést próbálnak levonni belőle. Ehhez kapcsolódóan a hangsúlyt is máshová helyezik a pártok: a Fidesz a problémára, az MSZP a megoldásra összpontosít. Hasonló szereposztás volt megfigyelhető a balatonőszödi beszéd kiszivárgása után. Ugyanakkor jelentős különbség, hogy akkor – a miniszterelnök egyes, jól idézhető mondatai miatt – erőnyerő volt a Fidesz álláspontja, most viszont a kormányé találkozik azzal az általános előítélettel, amely szerint „minden politikus korrupt”. A Zuschlag-ügy az „új rend” koncepció sorsát is mindkét irányban befolyásolhatja. Ha a Fidesz valóságértelmezése válik elfogadottá, akkor az ezen a téren is hitelét veszítő baloldal aligha számíthat arra, hogy a választópolgárok majd a „rend” fogalmával azonosítják. Ha ezzel szemben a kormány nyeri a kommunikációs csatát, akkor a Zuschlag-ügy megteremtheti az „új rend” aktualitását, biztosítva ezzel, hogy tartósan a napirenden maradjon. A botrány tehát rövid távon az MSZP-t érintette kellemetlenül, de az még korántsem dőlt el, hogy hosszabb távon melyik politikai oldal profitál belőle.
A média napirendjén megjelenő politikusok listája a kormányfő és az ellenzék vezérének előretörését mutatja (3. ábra). Gyurcsány Ferenc megduplázta előző havi teljesítményét, Orbán Viktor pedig úgy került a második helyre, hogy az elmúlt hónapokban még az élmezényt mutató listánkra sem fért fel. Azonban maradéktalanul egyik pártelnök sem lehet elégedett: Gyurcsány Ferenc eredménye ahhoz képest nem mondható kiemelkedőnek, hogy szeptemberben új üzenettel jelentkezett. Orbán Viktor viszont kifejezetten sokat mutatta magát ahhoz képest, hogy a Fidesz kommunikációja változatlan maradt. A pártpolitikusok ezúttal is többségben vannak a listán, de immár szerepelnek rajta szakpolitikusok is. A hónap fő szakpolitikai eseménye a koalíciós pártok egészségbiztosítási rendszerről való megállapodása volt, amelyre többszöri határidő-módosítás után végül szeptember 25-én került sor. A lista érdekessége, hogy lemaradt róla a rajta május óta rendszeresen megtalálható Sólyom László, viszont először került fel rá Pelczné Gál Ildikó, a Fidesz egyébként legkevesebbet szereplő alelnöke.
Nyomtatható verzió 