Az év tizedik hónapjában az előzetes várakozásokkal ellentétben nem a Zuschlag-ügy és a szélsőséges csoportok akciói alakították a napirendet. Erről elsősorban Gyurcsány Ferenc tehet, aki tisztasági csomagjával, majd erre épülő népszavazási kezdeményezésével hetekre meghatározta a közbeszédet. A hónap második felében a Fidesz referendumáról szóltak a hírek, miután az ellenzéki párt megkezdhette az aláírásgyűjtést. Ilyen súlyú ügyek mellett ismét háttérbe szorultak a szakpolitikai kérdések.
2006 őszét hosszan elnyúló kormányellenes tüntetések, illetve a rendszerváltás óta nem tapasztalt erőszakos megmozdulások jellemezték. Erősen foglalkoztatta a közvéleményt, hogy mindebből az idei évfordulókon mi fog megismétlődni. Az októberi kilátások szempontjából irányadó volt, hogy szeptemberben csak rövid időre tudtak fellángolni a tavalyi érzelmek, de október 23-a előtt nem lehetett kizárni a zavargások lehetőségét. A szélsőséges csoportok növekvő napirendi jelenlétét vetítette előre, hogy a Magyar Gárda a nemzeti ünnep előtt készült újabb tagokat avatni. Hasonlóképpen számítani lehetett arra, hogy a Zuschlag-ügy még egy ideig központi téma marad. Ehhez képest az év tizedik hónapjában mind a szélsőségesek ügye, mind a korrupciós botrány háttérbe szorult. A napirendet alapvetően átformálta Gyurcsány Ferenc hétpontos tisztasági csomagja, amely kapcsán a népszavazást is kilátásba helyezte. A hónap második felében átvette a kezdeményezést a Fidesz. Az ellenzéki párt leginkább saját referendumával foglalkozott – ez volt a központi témája Orbán Viktor ünnepi beszédének is. A pártoknak egyik ügyben sem sikerült a rivális oldal fölé kerekedni, így a napirendi adatok – az ellenzék minimális előnye mellett – döntetlen-közeli állást mutatnak (1. és 2. ábra).
Gyurcsány Ferenc október 1-én jelentette be hétpontos tisztasági javaslatát, amely tartalmazta többek közt egy új párt- és kampányfinanszírozási törvény megalkotását, a főállású parlamenti képviselőség visszaállítását, illetve a képviselői jövedelmek átláthatóvá tételét. Egy héttel később (10. 08.) már arról beszélt a miniszterelnök, hogy ha a parlamenti pártok nem támogatják javaslatait, akkor népszavazást kezdeményez róluk. A Fidesz erre újabb nyolc kérdést fogalmazott meg ugyanebben a témakörben (10. 10.). A felvetésekről ötpárti tárgyalások kezdődtek, ám ezzel párhuzamosan Gyurcsány Ferenc, majd a Fidesz is benyújtotta kérdéseit az OVB-nek (10. 15). A választási bizottság végül ötöt hitelesített a Gyurcsány-féle húsz, és hármat a legnagyobb ellenzéki párt nyolc kérdéséből (10. 25.).
Felmerül, hogy mi motiválhatta a miniszterelnököt, amikor előállt kezdeményezésével. Az ügy iránti személyes elkötelezettségét nem tudjuk megítélni, ám tény, hogy a tisztasági csomag egyszerre szolgálta taktikai és stratégiai érdekeit. Egyrészt – ahogy arra többen is rámutattak – sikerült elterelnie a figyelmet a baloldal számára kellemetlen Zuschlag-botrányról. Másrészt korábbi elemzéseinkben már utaltunk arra, hogy a „rend” egy olyan terület, amely hozzájárulhat a kormány hitelességének növeléséhez. Gyurcsány Ferenc hét pontját éppen a Zuschlag-ügy tette relevánssá, a politikusok alacsony társadalmi megbecsültsége pedig népszerűvé. Nem véletlen, hogy a Fidesz nem magukat a javaslatokat támadta, hanem a kormányoldal elhivatottságát kérdőjelezte meg. Az újonnan felmerült népszavazási kérdések önmagukban is problémát okozhatnak az ellenzéki pártnak. Ha ugyanis az összes kérdésben egyszerre tartják a referendumot, és a várakozásoknak megfelelően minden esetben az „igen” válaszok kerülnek többségbe, akkor nem lehet majd egyértelmű győztest hirdetni.
Bár minden bizonnyal lesz még szó Zuschlag Jánosról, a nevével fémjelzett ügy egyelőre háttérbe szorult. Ezzel szemben a tisztasági csomag stratégiai dimenziója korántsem alakult ilyen kedvezően Gyurcsány Ferenc számára. A napirenden kevesebbet szerepeltek maguk a javaslatok, mint az őket övező konfliktusok. A konfliktus nem feltétlenül árt egy ügynek, illetve a felvetőjének: az ügy hangsúlyosabbá válhat, felvetője pedig a viták révén bizonyíthatja elkötelezettségét. Ezúttal azonban házon belül adódtak súlyos nézeteltérések: az MSZP-frakció kifogásolta, hogy a miniszterelnök a bejelentés előtt nem konzultált a testülettel, polgármester tagjai pedig a képviselői összeférhetetlenség elképzelése miatt tiltakoztak. Az SZDSZ ugyanakkor kijelentette, hogy nem támogat semmilyen népszavazási kezdeményezést. Az efféle konfliktusok bizonytalanságot sugároznak: azt, hogy a kormány maga sincs tisztában a szükséges teendőkkel, illetve hogy a politikai megfontolások a szakmai racionalitás előtt állnak. A kormány bizonytalansága ezért a (potenciális) támogatókat is elbizonytalaníthatja. A konfliktusok további következményeként témává vált Gyurcsány Ferenc vélt vagy valós gyengülése, valamint vezetői stílusa. Az ilyen hírek közvetlenül nem befolyásolják a miniszterelnök tényleges pozícióját, viszont magabiztosabb fellépésre sarkallhatják belső ellenzékét. Összességében tehát úgy tűnik, hogy a tisztasági csomag felvetése inkább ártott, mint használt a kormányoldalnak, és személy szerint Gyurcsány Ferencnek. Azonban még korai lenne végleges ítéletet alkotni a kezdeményezésről. Hosszabb távon sok múlik azon, hogy születnek-e a tisztasági csomaghoz köthető konkrét döntések. Ha igen, akkor a baloldal kisajátíthatja a „rend” motívumát, és később is hatékonyan építhet rá. Ha nem, akkor a továbbiakban a hasonló elképzelések komoly hendikeppel indulnak majd.
A hónap második felének fő témája a Fidesz népszavazási kezdeményezése volt. Az Alkotmánybíróság jóváhagyta az OVB aláírásgyűjtő íveket hitelesítő határozatát (10. 15.), így három kérdésben (tandíj, vizitdíj és kórházi napidíj) megkezdődhetett maga az aláírásgyűjtés (10. 17.). Az ellenzéki párt vállalta, hogy a kérdésenként szükséges 200 ezer aláírást alig két nap alatt összegyűjti, összesen pedig eléri az egymillió szignót. Ennek a döntésnek három okát látjuk. Az első, hogy a Fideszre mindig is jellemző volt az erődemonstráció: annak a bizonyítása, hogy a párt mögött tömegek állnak. Másrészt az önkéntes vállalással érdekesebbé tették a referendumot a média számára: külön esemény volt, amikor a népszavazási kampányt vezető Tarlós István bejelentette, hogy megvan a 300 ezer (10. 21.), illetve a félmillió aláírás (10. 27.). Harmadrészt elmondható, hogy a Fidesz a referendum mihamarabbi lebonyolításában érdekelt, elsősorban azért, hogy a párt kérdéseiről külön, és ne más felvetésekkel együtt folyjon a szavazás. A sietséget többek közt Gyurcsány Ferenc fent említett népszavazási kezdeményezése tette indokolttá. Az azonban várható volt, hogy az ellenzék számára nem az aláírások összegyűjtése okozza majd a problémát. Sokkal nehezebbnek ígérkezik a mobilizáció, a választópolgárok meggyőzése arról, hogy érdemes az urnákhoz járulni. Jelzésértékű, hogy Orbán Viktor ünnepi beszédének éppen ez volt az egyik fő üzenete.
A média napirendjén szereplő politikusok listája azt mutatja, hogy októberben Orbán Viktor volt a legaktívabb közszereplő (3. ábra). A Fidesz elnöke többször is kemény szavakkal támadta a kormányt a Zuschlag-ügyben, a hónap második felében pedig a népszavazás kapcsán került reflektorfénybe. Gyurcsány Ferenc visszaszorult a második helyre, de – bár Orbán Viktor egy éve nem szerepelt annyit, mint az elmúlt két hónapban (4. ábra) – ez inkább saját visszafogottságának tudható be. Két, a listán ritkán feltűnő név jelzi, hogy ugyan nem mint központi téma, de mind a Zuschlag-ügy (Bajnai Gordon), mind a zavargások lehetősége (Bencze József) jelen volt a napirenden. Október 22-én és 23-án végül voltak erőszakos megmozdulások, de a tavalyinál kevesebben vettek részt rajtuk, és a rendőrség gyorsan rendet teremtett. Az egyenruhás testület törvényes és szakszerű fellépését hangsúlyozták a kormánypártok és az országos rendőrfőkapitány. Ahogy a lista is sejteni engedi, az év tizedik hónapjában csak kevés szó esett konkrét szakpolitikákról.
Nyomtatható verzió 