Az év tizenegyedik havát egyszerre jellemezte a politikai szereplők viszonylagos aktivitása, valamint az, hogy nem pattantak ki jelentősebbnek tűnő új ügyek. A koalíciós pártok elsősorban az egészségbiztosítási törvénnyel és a költségvetéssel foglalkoztak, míg a Fidesz számára továbbra is a népszavazás volt az első számú téma. A slágertémák mellett ezúttal a szokásosnál több szakpolitika fért a napirendre.
Az idei november sok tekintetben hasonlított a nyári uborkaszezon hónapjaira. Noha mind az MSZP, mind a Fidesz sokat szerepelt, és az SZDSZ is növelni tudta napirendi jelenlétét (2. ábra), nem számolhatunk be nagyobb horderejű új ügyekről. Tovább folytatódott az egészségbiztosítási törvény körüli polémia, ahogy a Fidesz népszavazási kezdeményezése is újabb fejezettel bővült. Nem tekinthetők újdonságnak a koalíciós feszültségekről szóló hírek sem, bár a kormányoldal belső konfliktusai ezúttal többet szerepeltek a napirenden, mint ebben a parlamenti ciklusban bármikor. A fentieken kívül csak kisebb, az év tizenegyedik hónapján aligha túlmutató ügyek foglalkoztatták a közéletet. Mindent egybevetve novemberben a jobboldal nyerte a napirend befolyásolásáért folyó küzdelmet (1. ábra). Tovább csökkent a kormánypárti témák aránya, míg az ellenzékieké növekedett; a két érték közötti különbség 2006 szeptembere óta nem volt ekkora.
A közös MSZP-SZDSZ kormányzás immár kilenc és féléves története során ritkán volt feszültségmentes. Novemberben két, politikai és szakmai szempontból egyaránt fontos törvényjavaslat (az egészségbiztosítási törvény és a 2008-as költségvetés) parlamenti vitája okozott súrlódásokat. A konfliktusok nemcsak a koalíciós pártok, hanem esetenként az MSZP és a kormány között is előfordultak. Taktikai jellegű konfliktus alakult ki a kormánypártok között, amikor az SZDSZ-frakció három, a költségvetést érintő javaslattal állt elő (10. 29.). A kezdeményezés célja az lett volna, hogy a liberális pártot megkülönböztesse a szocialistáktól. Az elképzelés mindazonáltal visszafele sült el, lévén, hogy az MSZP ellenállása miatt a javaslatokat egy héten belül visszavonták (11. 04.). Az egészségügyi reform történetét mindig is a kormánypártok kisebb-nagyobb intenzitású stratégiai küzdelme jellemezte. A legkényesebb kérdésekről való döntést eddig jórészt elhalasztották a koalíciós partnerek, ám ezúttal az idő szorítása miatt a részletekről is meg kellett egyezni. Csökkentette a pártvezetők megállapodásának értékét, hogy az MSZP-frakció egyes csoportjai – az SZDSZ rosszallása mellett – nagyszámú módosító indítvánnyal kívántak változtatni a kompromisszumos szövegen. Erre példa Tóth Károly javaslata a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről (11. 20.). Végül szükségessé vált, hogy koalíciós egyeztetést tartsanak a módosító indítványokról (11. 23.). Az MSZP-frakció az úgynevezett kisadók kapcsán is szembe helyezkedett a kormánnyal: a kabinet támogatása ellenére sem szavazta meg az összevonásukról szóló törvényjavaslatot (11. 05.). Az MSZP-n belüli erőviszonyok labilitásának további jele, hogy Szili Katalin – immár nem először – aggodalmát fejezte ki a párt által képviselt politikát illetően (11. 03.). Az ilyen kritikáknak nem mindig a tartalma, hanem sokszor inkább a puszta léte érdemel figyelmet: nem hangoznának ugyanis el, ha szerzőjük nem értékelné úgy, hogy egy nagyobb csoport véleményét képviseli.
Korábbi elemzéseinkben már utaltunk arra, hogy rendkívül kedvezőtlenek a kormányoldal számára az efféle belső konfliktusok. A politikai viták zöme jól modellezhető az úgynevezett zérusösszegű játékkal: annyit nyer az egyik fél, amennyit a másik veszít. Ha viszont a közvélemény szemében a résztvevő felek egybemosódnak, akkor már a szembenállás legitimitása is megkérdőjeleződik, így a veszteséget nem feltétlenül ellensúlyozza a győztes nyeresége. A koalíció szakpolitikákhoz kapcsolódó konfliktusainak további jellemzője, hogy a szavazópolgárok többsége számára nem világos, miről is szólnak – „amorf” jellegük van. Ez viszont megnehezíti az állásfoglalást, így érthetetlenné, és ebből kifolyólag értelmetlenné válik a vita. A napirend befolyásolásának két célja lehet: egyrészt, hogy adott párt számára eredendően kedvező témákról szóljon a közbeszéd, másrészt, hogy a kezdetben semleges témákat a párt szája íze szerint értelmezzék az emberek. Ehhez gondolatmankókat kínálnak a választóknak – hangulatot közvetítő jelzőket, szókapcsolatokat. Ilyen az egészségügyi reform kapcsán az „igazságosabb rendszer” a baloldal, vagy a „teljes káosz” a jobboldal részéről. A koalíciós pártok viselkedése azért is kontraproduktív, mert – függetlenül a tényleges politikáktól – az ellenzék valóságértelmezését támasztja alá. Sőt: az önkritikus megnyilvánulásokkal önmaga számára kedvezőtlen gondolatmankókat nyújt az embereknek.
A Fidesz népszavazási kezdeményezését napirenden tartja az ellenzéki párt tudatos erőfeszítésein kívül az a tény, hogy az eljárásnak több különböző állomása van; a maga idejében mindegyiknek hírértéke lehet. A novemberi fejlemények közé tartozik Pokorni Zoltán arra vonatkozó kérése, hogy az Országos Választási Iroda alig három hét alatt ellenőrizze a benyújtott aláírásokat (11. 08.). Amikor ez megtörtént, a Fidesz az Országos Választási Bizottság soron kívüli ülésének összehívását szorgalmazta, hogy az Országgyűlés még a téli szünet előtt elrendelhesse a háromkérdéses népszavazást (11. 22.). Az OVB erre nem volt hajlandó (11. 23.), mire Deutsch-Für Tamás a folyamat tudatos hátráltatásával vádolta (nem először) a testületet (11. 25.). Kérdés, hogy mi indokolja a jobboldal rendszeres OVB-ellenes támadásait. Bár a bizottság működése is gerjeszthet indulatokat, kritizálásának racionális oka van. A Fidesz alapvető érdeke, hogy elhitesse a szavazópolgárokkal: a népszavazás a kormány elleni küzdelem hatékony eszköze. Nehezíti ennek a szemléltetését, hogy a kabinet már hosszabb ideje hallgat a népszavazásról. Ezért a Fidesz közvetetten mutatja be a szembenállást: egyfelől azonosítja az elvileg pártsemleges OVB-t a kormánnyal, majd a testületről bizonyítja, hogy az keresztbe próbál tenni a referendumnak.
A média napirendjét meghatározó politikusok listáját ismét Gyurcsány Ferenc vezeti, bár korábbi önmagához képest novemberben sem szerepelt sokat (3. ábra). A miniszterelnökről elmondható, hogy az önkormányzati választások óta jelentősen csökkent az aktivitása (4. ábra). Orbán Viktor némileg visszaesett októberhez képest. Az ellenzék vezére ebben a hónapban is a népszavazás súlyát próbálta növeli, többek közt korszakhatárnak nevezve azt (11. 04.). Ugyancsak a referendum kapcsán került a listára Tarlós István, aki a hó elején országjárásra indult (11. 06.). Viszonylag sokat szerepelt a lista dobogójáról éppen csak leszorult Kóka János – többnyire azonban rá nézve kedvezőtlen ügyek kapcsán került a hírekbe. Novemberben a pártpolitikai csatározások mellett viszonylag sok szó esett szakpolitikákról. Horváth Ágnes és Kökény Mihály jelenléte az egészségbiztosítási törvényre, Varga Mihályé a költségvetésre utal.
Nyomtatható verzió 