A decemberi napirendet leginkább a 17-i parlamenti döntések, illetve előzményeik határozták meg. A hónap legfontosabb eseménye az egészségbiztosítási törvény elfogadása, amelyre hosszas viták és nem kevés bizonytalanság után került sor. Ugyancsak zöld utat kaptak az Országgyűléstől a Fidesz népszavazási kezdeményezései, amelyek elől így az utolsó akadály is elhárult. Mindkét ügynek folytatása következik 2008-ban.
Ritkán sűrűsödik annyi, politikai szempontból releváns esemény egy napba, mint történt az december 17-én. Idei utolsó ülésnapján az Országgyűlés elfogadta az egészségbiztosítási törvényt, a 2008-as költségvetést, valamint a Fidesz népszavazási kezdeményezéseit elrendelő határozatot. Nem kapták viszont meg a szükséges kétharmados többséget Sólyom László ombudsmanjelöltjei. Sor került továbbá – Európában elsőként – a bukott alkotmánytervezetet pótolni hivatott Lisszaboni Szerződés ratifikációjára. Az év tizenkettedik havában olyan új ügyek is felmerültek, amelyek komoly kihatással lehetnek a következő év napirendjére. Ilyen a Fidesz „Erős Magyarország” című programja (12. 08.), illetve a kormány szimbolikus nagyberuházásai (kormányzati negyed, 4-es metró) körül jelentkező nehézségek. Szót érdemel még a Magyar Gárda tatárszentgyörgyi romaellenes felvonulása (12. 09.), amelynek következtében a Fővárosi Főügyészség a szervezet feloszlatását kezdeményezte (12. 17.). Összességében megmaradt az ellenzéki témák jelentősnek mondható fölénye, bár csökkent a novemberi különbség (1. ábra). A két nagy párt, miként az előző hónapban, ezúttal is közel ugyanannyit szerepelt (2. ábra).
Az egészségbiztosítási törvény zárószavazása előtt a koalíció rendezte sorait. Bár kritikus hangokat – elsősorban Szili Katalin révén – továbbra is lehetett hallani, a december inkább szólt a kormánypártok összhangjáról, mint konfliktusairól. Az újabb koalíciós egyeztetésen kompromisszumos megoldás született (11. 29.), amelyet az MSZP-frakció egyhangúlag támogatott (12. 03.). Ennek megfelelően átmentek a parlamenten a kormány által javasolt módosító indítványok (12. 11.) Bár a szocialista frakció vezetői hangsúlyozták, hogy a képviselőcsoport egységesen kiáll a törvényjavaslat mellett, a korábbi viták miatt nem lehetett borítékolni a szavazás végeredményét. A bizonytalanságot növelte a kormánypárti képviselőkre nehezedő hatalmas nyomás, amelyet az ellenzék mellett a Liga Szakszervezetek gerjesztett – utóbbi határozatlan idejű sztrájkot helyezett kilátásba arra az esetre, ha az Országgyűlés elfogadja a törvényt (11. 26.). Azonban a nyomásgyakorlás során az új biztosítási rendszer ellenzői több hibát is elkövettek. A Liga egyenként próbálta győzködni a szocialista képviselőket, akik a személyes fenyegetettség hatására – hasonlóan 2006 októberéhez – összezárták soraikat. Nagy felháborodást keltett körükben, amikor a szervezet elnöke, Gaskó István, felajánlotta: kifizeti azt a büntetést, amelyre a nemmel szavazók a frakciófegyelem megsértése miatt számíthatnak (12. 03.). A Fidesz név szerinti szavazást kezdeményezett (12. 15.), amivel éppen az MSZP másként gondolkodóinak a dolgát nehezítette meg. Kérdés, hogy az ellenzék és a Liga viselkedésének lehetett-e hatása a szavazás végeredményére; mindenesetre tény, hogy a törvényjavaslat végül kormánypárti ellenszavazat nélkül ment át. A szavazás után Gaskó István lefújta a Liga által szervezett sztrájkot, bizonyára azért, mert az addigi munkabeszüntetésnek nem volt komolyabb hatása az ország életére (12. 17.).
Többször írtunk már arról, hogy a kormánypártok belső konfliktusai milyen káros hatással lehetnek a koalíció megítélésére. A december 17-i fegyelmezettség ezzel szemben – különösen az egészségbiztosítási törvény súlya és exponáltsága miatt – kedvezőbb fényben tüntetheti fel a baloldalt, főleg azon választópolgárok szemében, akiknek még nem volt határozott véleményük a reformról. A törvény azonban egyelőre nem léphetett életbe, ugyanis Sólyom László nem írta alá. A köztársasági elnökre a szavazás végeredményének ismertté válásától kezdve nagy nyomás nehezedett, hogy vétózza meg a javaslatot. Ezt kérték többek közt olyan tekintélyes véleményformálók, mint Mádl Ferenc volt államfő, illetve Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke (12. 18.). Az elnök végül megfontolásra visszaküldte a törvényt az Országgyűlésnek (12. 27.). Döntésének két érdekes aspektusa is van. Egyrészt figyelemre méltó, hogy nem alkotmányossági, hanem az ebben esetben egyértelműen gyengébbnek tekinthető politikai vétót gyakorolta. Bár elvileg megtehette volna, hogy nem emel kifogást a törvénnyel szemben, ezzel – jobboldali politikusként – az ellenzék nagy részét magára haragította volna. A politikai vétóval tehát a vállalható lehetőségek közül a kormány számára kedvezőbbet választotta. Ennek gyakorlati és szimbolikus jelentősége egyaránt van. A törvény életképessége szempontjából fontos, hogy így nem hónapokat, hanem csak néhány hetet késik a kihirdetése, ami nem jelent nagyobb csúszást a kabinet terveihez képest. Ezen kívül az államfőre hivatkozva több baloldali politikus is azt hangsúlyozta, hogy a törvénnyel kapcsolatban nem merültek fel alkotmányossági aggályok. Szintén a kormányzati kommunikációt segítheti Sólyom László döntésének a másik érdekes eleme: az elnök indoklásában egyebek mellett a valódi verseny garanciáit hiányolta a törvényből. Ehhez hasonló észrevételek eddig a modell liberális és nem jobboldali kritikusai részéről hangzottak el.
Ami a jövőt illeti, valószínűsíthető, hogy az egészségbiztosítási törvény tárgyalása már nem fogja olyan mértékben befolyásolni a napirendet, mint tette azt november-decemberben. Az őszi konfliktusok alapvetően két forrásból táplálkoztak: a koalíción belüli nézeteltérésekből, illetve a törvény ellenzőinek azon reményéből, hogy elegendő számú szocialista képviselőt el lehet tántorítani a javaslattól. Azóta viszont megszületett a koalíciós kompromisszum a vitás kérdésekben, és ezen az államfői vétó nem változtat. A törvény ellen lobbizók számára pedig kijózanító lehetett a december 17-i szavazás, amely végül az MSZP-frakció egységét mutatta. Természetesen nem zárható ki az újabb koalíciós konfliktus, és ebből következően a bizonytalanság – de a decemberi precedens fényében kis esélyét látjuk ennek a forgatókönyvnek.
A média napirendjén szereplő politikusok listáját ezúttal is a korábbi önmagához képest passzív Gyurcsány Ferenc vezeti (3. ábra). Annál szokatlanabb Szili Katalin kigró szereplése: a miniszterelnökkel holtversenyben áll az élen. A házelnök az egészségbiztosítási törvény vitája során többször is aggályainak adott hangot, illetve javasolta a végszavazás februárra halasztását (12. 11.). Ezen kívül a Fidesz-féle népszavazási kezdeményezés parlamenti tárgyalásának technikai részleteiről tájékoztatott több ízben. Először látható a listán Gaskó István, a Liga elnöke. Jelenléte azonban nem számít meglepetésnek, lévén, hogy a hónap egyik meghatározó ügye a szakszervezeti szövetség egészségbiztosítási törvény megbuktatását célzó tevékenysége volt. Az egészségügy decemberi dominanciáját mutatja Horváth Ágnes, Mikola István, Kökény Mihály és Horn Gábor aktivitása. Utóbbi ugyan nem szakpolitikus, de tevékeny részt vállalt a koalíciós kompromisszum kidolgozásában. Orbán Viktor az év utolsó havában kevesebbet szerepelt, mint az ősszel (4. ábra). Erről nemcsak ő tehet, hiszen fő üzenete (a népszavazás jelentőségéről) nem változott – inkább arról lehet szó, hogy a napirendre kerülő ügyek nagy száma miatt ezúttal kevesebb tér jutott számára a hírekben.
Nyomtatható verzió 