Az októberi napirendet – különösen a hónap második felétől –
a nemzetközi pénzügyi válság határozta meg. A trauma hatására elmosódtak a
magyar pártpolitika balatonőszödi beszédet követően kialakult körvonalai, amit
az MSZP – élén a rendkívül aktív Gyurcsány Ferenccel – megpróbált a maga javára
fordítani. A Fidesz a kezdeti bizonytalanság után egyszerre támadta a kormány
hitelességét és gazdaságpolitikáját.
Ritkán fordul elő, hogy egy hónap alatt annyit változzon a
politikai napirend, mint történt az 2008 októberében. A hó második hetétől
kezdve szinte kizárólag a nemzetközi pénzügyi válságról – illetve annak magyar vonatkozásairól
– szólt a közélet, kiszorítva vagy átformálva a korábban domináns témákat. A
válság Amerikától Ázsiáig az egész világot megrázta, így olyan külső tényező
jelent meg a hazai politikában, amelyhez a pártoknak mindenképpen
alkalmazkodniuk kellett. Olyan helyzet alakult ki, mint 2006 szeptemberében,
miután kiszivárgott Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde: a trauma hatására
elmosódtak a politika eddigi körvonalai. Még korai lenne paradigmaváltásról
beszélni, de kétségtelen, hogy a pártoknak lehetőségük nyílt újrapozícionálni
magukat. Ez különösen a népszerűtlen kormánypárt, illetve miniszterelnök
számára jelent új esélyt. Gyurcsány Ferenc igyekezett is megragadni az
alkalmat, és látványosan élére állt a válságkezelő erőfeszítéseknek. A kormányfő
október második felében 2006 előtti önmagát idézte. A Fidesz kommunikációjának
eddig is központi eleme volt, hogy az ország válságban van. Most, hogy mindenki
erről beszélt, ám a bajok szemlátomást nem elsősorban a kormány hozzá nem
értéséből fakadtak, a legnagyobb ellenzéki párt nehezen talált hatásos új
üzenetet. További gondot okozott, hogy az MSZP a súlyos helyzetre hivatkozva
minden fórumon összefogást sürgetett, ami nehezen utasítható vissza, de
ellentétes a Fidesz hosszú távú érdekeivel. A kis pártokra ambivalens hatással
van a válság: ugyan rendszeresen szerepelhettek a különböző, válság kezelésével
foglalkozó fórumokon, ám inkább csak statisztaként. Noha az SZDSZ költségvetési
plafontörvényének a gazdasági nehézségek közepette megnőtt a súlya, kérdés,
hogy a javaslat végül mennyire fog a szabaddemokraták érdemének tűnni.
A válság – legalábbis rövid távon – mindenképpen a
kormánynak kedvezett. Ezt mutatja az 1. ábra is: a kormánypárti témák aránya
jelentősen megnőtt, míg az ellenzékieké maradt a szeptemberi alacsony szinten.
A kettő közötti különbség a márciusi népszavazás óta nem volt ekkora – ráadásul
akkor az ellenzék szerepelt jobban. A kormánynak utoljára több mint egy éve,
2007 augusztusában volt ekkora előnye, amikor megalakult a Magyar Gárda.
Az
MSZP és a Fidesz is többet szerepelt, mint az előző hónapban (2. ábra). A
szocialisták e havi teljesítménye rekord a jelenlegi parlamenti ciklusban, és
az előzőben is kiemelkedőnek számított volna. Az SZDSZ és az MDF a szeptemberi
kiugró értékek után visszaesett, bár utóbbi még így is aktívabb volt a szokásosnál.
A kis pártok rosszabb eredményének az az oka, hogy eltűntek a napirendről az
őket leginkább érintő ügyek – így a költségvetés sorsa, vagy a Fórum belső
hatalmi harcai.
Október első egy-két hetében, illetve később a gazdasági
válságról szóló hírek között több olyan ügy is felmerült, amelyek egy átlagos
hónapban meghatározták volna a napirendet. Figyelemre méltó, hogy az ősz eddigi
slágertémái nem tartoztak ezek közé. Gyurcsány Ferenc Megegyezés című
programjáról mindössze egy parlamenti vitanap szólt (10. 07.), a megfigyelési
ügy pedig lekerült a címlapokról. Ugyan foglalkozott vele mindkét nagy párt, de
főleg másodvonalbeli politikusok révén. Rajtuk kívül az SZDSZ-es Gulyás József alakította
még a botrány utóéletét; ő egyrészt a frissen megválasztott adatvédelmi
biztoshoz fordult (10. 01.), másrészt parlamenti vizsgálóbizottság felállítását
kezdeményezte az ügyben (10. 02.). Tovább folytatódott az MDF kálváriája:
veszélybe került a konzervatív frakció léte, miután Vas János – az őt delegáló
Tisztelet Társasága felszólítására – kilépett a képviselőcsoportból (10. 10.).
A fennmaradáshoz szükséges tízfős létszámot végül a független Lengyel Zoltán
bevonásával sikerült elérni (10. 13.) – ő korábban magánéleti botránya miatt
kényszerült távozni a Fidesz soraiból. Egy halálos áldozatokat követelő
vonatbaleset után lemondott Szabó Pál közlekedési miniszter (10. 06.), aki
ügyvezetőként azóta is irányítja tárcáját. A hónap krónikájához tartozik, hogy
idén különösebb izgalmak nélkül ért véget az október 23-i megemlékezés: a
Fidesznek – szemben az elmúlt két évvel – ezúttal nem volt konkrét célja az ünneppel,
a szélsőséges tüntetők pedig nem tudták meglepni a jóval felkészültebb
rendőrséget.
A nemzetközi pénzügyi válság nem érte meglepetésként a hazai
politikát, ám nem volt világos, hogy Magyarországot mennyire érintik majd az
események. Ezt a bizonytalanságot tükrözték a kormány első, helyenként
ellentmondásos kijelentései a magyar helyzetről. Kezdetben arról volt szó, hogy
az országnak nem kell tartania a válság elsődleges hatásaitól (10. 06.), ám nem
sokkal később kiderült, hogy a hazai bankrendszer mégsem tudja függetleníteni
magát a globális pénzpiaci folyamatoktól (10. 10). Ezzel párhuzamosan a forint
gyengülni kezdett, a Budapesti Értéktőzsde pedig lejtmenetbe került. Ekkor
döntött úgy Gyurcsány Ferenc és a szocialista párt, hogy élére áll az
elkerülhetetlennek tűnő válságkezelésnek. A miniszterelnök a frakcióvezetőkkel
folytatott megbeszélésén 12 pontos intézkedéscsomagot javasolt (10. 10.), majd
az MSZP rendkívüli kongresszusán nemzeti csúcsértekezletet kezdeményezett a
politika és a gazdaság fontosabb szereplőinek részvételével (10. 11.). Ezen
mások mellett Orbán Viktor is megjelent (10. 18.). A szocialisták számára a
válság egyfajta vis maiorrá, mindenre alkalmazható végső érvvé vált, amely
esélyt teremtett arra, hogy a párt és a kormányfő újrapozícionálja magát. A
válsághangulatot kihasználva az MSZP igyekezett tettre kész, hozzáértő pártnak tűnni,
amely a nehéz helyzetben még a politikai ellenféllel is összefogna. Az üzenetet
szimbolikus lépések is erősítették: Gyurcsány Ferenc elhalasztotta néhány
külföldi útját, valamint bejelentette, hogy jövőre nem emelkedik a kormánytagok
fizetése (10. 22.). A Fidesz nem tehette meg, hogy változatlanul negligálja a miniszterelnököt,
így ő az egyeztetéseknek köszönhetően visszanyerte legitimitásának egy részét.
Az ötpárti találkozók további célja lehetett, hogy Gyurcsány Ferenc már előre
szétterítse a várható népszerűtlen intézkedésekért való felelősséget. A válság
ezenkívül a szakpolitikai viták során is adu ásznak bizonyult – a kabinet
többek közt erre hivatkozva döntött úgy, hogy elhalasztja az adócsökkentést, illetve
befagyasztja a reálbéreket. Az új
körülményekre való tekintettel a kormány visszavonta a szeptember végén
benyújtott költségvetést, hogy az átdolgozott javaslat már a tényleges
makroszámokon alapuljon (10. 13.).
A Fidesz kommunikációja végig a ciklus során arra épült,
hogy az ország válságban van – legyen ez legitimációs, politikai, szociális
vagy gazdasági. Paradox módon éppen ezért került az ellenzéki párt
lépéshátrányba a kormánnyal szemben: nem volt képes megújítani az üzeneteit.
További dilemmát jelentett, hogy a szocialisták erőteljesen szorgalmazták az
összefogást és a pártpolitikai ellentétek félretételét. El kellett döntenie a
Fidesznek, hogy teljesíti-e ezt a vélhetően népszerű kérést, beállva ezzel a
sorba, vagy folytatja eddigi konfrontatív politikáját. A párt végül az utóbbit
választotta, felismerve, hogy a pillanatnyi hátrányok ellenére hosszabb távon
ebből származhat nagyobb haszna. Az elkövetkező időszakban két alapvető
kérdésre keresnek majd választ a nehezebb körülményekkel szembesülő emberek: ki
tehet a válságról, illetve mennyire hatékonyan reagált a kormány. Ennek
megfelelően a jobboldal hangsúlyozta, hogy – noha a válság globális – a
magyarországi helyzet különösen súlyos a kormány eddigi elhibázott gazdaságpolitikája
miatt. A kabinet jelenlegi intézkedéseit a Fidesz elkésettnek és inadekvátnak
nevezte. Úgy érveltek, hogy a pénzügyi válság alapja egy vezetési válság, amely
abból fakad, hogy a kormány hiteltelen, és mindent Gyurcsány Ferenc politikai
túlélésének rendel alá. Az ellenzéki párt saját, adócsökkentésre épülő
javaslatcsomaggal is előállt, amelyet szembehelyezett a megszorításnak
aposztrofált kormányzati lépésekkel (10. 10.). A Fidesz tehát egyrészt azt
próbálta megakadályozni, hogy az MSZP és a miniszterelnök újrapozícionálja
magát, másrészt már előre felkészült arra az időszakra, amikor a válságot saját
bőrükön érezik majd az emberek.
A média napirendjén szereplő politikusok listája ezúttal
rendkívül sokatmondó (3. ábra). Az első négy helyezett személye és aktivitása
már önmagában arra utal, hogy októberben nagy horderejű, gazdasági jellegű ügy
szerepelt a napirenden. Szinte kizárólag olyan politikusok kerültek a listára,
akik részt vettek a válsággal összefüggő diskurzusban. Az SZDSZ kapcsán
említést érdemel, hogy a szabaddemokraták fő üzenetének számító költségvetési
plafontörvény-javaslatról ötpárti egyeztetést tartottak (10. 22.). Ismét
megtalálható a listán Sólyom László – az elnökkel elsősorban amiatt
foglalkozott a média, hogy visszautasította Gyurcsány Ferenc meghívását a
nemzeti csúcsra (10. 14.).
Októberben a kormányfő és az ellenzék vezére
egyaránt jelentősen javított előző havi teljesítményén (4. ábra). A
miniszterelnök szeptemberi eredményére rá tudott tenni még egy lapáttal, és
összességében pályafutása egyik legmagasabb értékét produkálta. Orbán Viktor
ugyancsak az elmúlt időszak átlaga felett teljesített, de még így sem volt
kiugróan aktív. Kettejük között három éve nem volt ekkora a különbség.
Nyomtatható verzió 
