2008. május - Egy új helyzet

Az év ötödik havát a hó elején megalakult kisebbségi kormány nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelte. Az MSZP a kormányzásról kialakult képet próbálta átformálni, miközben az SZDSZ a helyét kereste az ellenzéki oldalon. A Fidesz az előre hozott választások mellett érvelt, és már elkezdett készülődni a hatalomváltásra. Május végén Orbán Viktor egy zárt körben elhangzott, de kiszivárgott beszéde okozott kellemetlen pillanatokat az ellenzéki pártnak – gyaníthatóan nem utoljára.

A magyar pártpolitika 2008 májusára egy átmeneti időszak végéhez ért. Ez az átmenet februárban kezdődött, és teljesen csak az SZDSZ júniusi tisztújításával fog lezárulni. Bizonyos elemeire már 2007-ben is számítani lehetett: így arra, hogy a napirendet addig leginkább meghatározó egészségbiztosítási törvény – vagy általánosabban: az egészségügyi reform – és a Fidesz által kezdeményezett népszavazás a tavasz folyamán átadják helyüket más ügyeknek. Más változásokat, bár nem feltétlenül hatottak a meglepetés erejével, kevésbé lehetett részleteikben előre látni. Ilyen volt a Gyurcsány Ferenc által meghirdetett tartalom- és stílusváltás a reformok terén, a koalíciós szakítás, valamint ennek következtében a kisebbségi kormány megalakulása. Az időszakot végigkísérte és történéseit gyakran befolyásolta, hogy a tavalyi elnökválasztás napfényre került visszásságai nyomán ismét fellángoltak a hatalmi harcok az SZDSZ-ben. Összességében elmondható, hogy 2008. május elején már alapvetően másról szólt a magyar közélet, mint akár csak február elején. Tehát, miközben a politizálás keretei – hiteltelen kormány, népszerű ellenzék – nem változtak, az új körülmények arra ösztökélték a pártokat, hogy új üzenetekkel igyekezzenek magukat és ellenfeleiket átpozícionálni. Ez egyesek számára (Fidesz) inkább lehetőségként, mások számára (MDF) viszont kényszerként merült fel. A következő hónapok kérdése, hogy a kisebbségi kormányzással kezdődött periódus mennyire lesz hosszú – elképzelhető, hogy – esetleges rövidsége okán – idővel ezt is az átmenethez soroljuk majd.

A kormánypárti témák aránya nyolc hónap óta először haladja meg az ellenzékiekét: annak ellenére van több mint egyéves csúcson, hogy a szabaddemokraták május elsejétől az ellenzékhez tartoznak (1. ábra).

Az ellenzék számára kedvező témák aránya valamelyest csökkent az előző hónaphoz képest, de az igazi változást a kormánypárti témák számának megugrása jelentette. Egy értékből még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni; mindenesetre a következő hónapok eredményei jelezhetik, hogy mennyire sikeres a kormányzat szándékolt stílusváltása. A pártok között – a szereplések számát tekintve – őrzi az MSZP vezető pozícióját, bár a Fidesz áprilishoz képest aktívabb lett (2. ábra).

Szembetűnő a szabaddemokraták visszaesése: míg az előző hónapban a koalíciós válság és belső konfliktusaik miatt kimagaslóan sokat szerepeltek a hírekben, májusban már alig előzték meg az MDF-et. Ez bizonyára a liberális párt elnökválasztási kampányának tudható be, amely főként a színfalak mögött zajlott.

A koalíciós szakítást követően megalakult az MSZP egypárti, kisebbségi kormánya. Gyurcsány Ferenc a következő időszak prioritásaira való tekintettel némileg átalakította a kormánystruktúrát, létrehozva egyebek mellett egy összevont gazdasági és fejlesztési tárcát. Az új kormánytagok kiválasztásánál szempont volt a miniszterelnök számára, hogy általuk is erősítse hátországát a szocialista párton belül. Az MSZP májusi megnyilvánulásaiban két, a hónapon messze túlmutató törekvés jelent meg: átformálni a kormányzásról kialakult negatív képet, illetve megmutatni, hogy a kisebbségi kormány életképes, nincs feltétlenül bukásra ítélve. A szocialisták dolgát megkönnyíti, hogy nem rajtuk, hanem ellenfeleiken van a bizonyítás terhe: a rendkívüli események hiánya stabilizálja a kabinetet. Május során – kisebb kellemetlenségektől eltekintve – zökkenőmentesen folyt a törvényhozói munka – az Országgyűlés aktivitását (egyelőre) nem vetette vissza a koalíció szétesése. Igaz ugyanakkor, hogy az ellenzék eddig nem is kívánta nagyobb nyomás alá helyezni a kormányt, amelynek ezért nem kellett komolyabb próbatétellel szembesülnie. Ettől függetlenül már az is siker lenne a szocialista párt számára, ha az emberek egyszerűen megszoknák a jelenlegi helyzetet.

A népszavazás és az azt követő koalíciós válság miatt először májusban nyílt lehetőség arra, hogy kormány a Gyurcsány Ferenc évértékelőjében felvázolt módon politizáljon. A változások legfőbb hordozója – a pozitív jövőképpel kecsegtető Gyurcsány Ferenc mellett – Székely Tamás volt. Az új egészségügyi miniszternek jutott a kárenyhítés feladata: neki kell elérnie, hogy ha már – az eredeti elképzelésekkel szemben – nem használhatja fel a baloldal az egészségügyet a következő választási kampányban, legalább ellene se lehessen fordítani azt. A Horváth Ágnestől hátterét tekintve, stílusában és megjelenésében egyaránt jelentősen különböző Székely Tamás az esetek zömében a problémamegoldó szerepében jelent meg. Döntés született az egészségbiztosítási törvény hatályon kívül helyezéséről (05. 08.); a miniszter egyúttal bejelentette, hogy a tárca szeptemberre új koncepciót dolgoz ki – a szakmai szervezetekkel közösen (05. 14.). A törvény visszavonása semmiképpen sem tekinthető sikernek – legfeljebb, ahogy Mikola István állította, a Fideszének –, azonban ilyen módon a március 9-i kudarc megismétlődése elkerülhetővé vált. Ennek ellenére várható népszavazás a több-biztosítós rendszerről, miután az Albert-házaspár kezdeményezésére gyűjtött aláírásokat hitelesítette az Országos Választási Bizottság (05. 19.).

Az SZDSZ májustól ellenzékbe vonult, ezáltal néminemű konkurenciát támasztva az eddigi ellenzéki pártoknak. Az új felállással különösen az MDF veszíthet, hiszen a konzervatív párt célközönségébe éppen azok a – politikai paletta közepén található, az MSZP-ből és a Fideszből egyaránt kiábrándult – választók tartoznak, akiket a szabaddemokraták is megszólíthatnak. A megváltozott körülmények mind az MDF, mind az SZDSZ viselkedésére kihatottak. Az MDF egyrészt magáról igyekezett bizonyítani, hogy valódi ellenzéki párt, másrészt az SZDSZ-ről, hogy nem az. Ezeket a törekvéseket szolgálta Dávid Ibolya felhívása, hogy kérjen a kormány bizalmi szavazást maga ellen (05. 05.), illetve javaslata, hogy már most deklarálja minden ellenzéki párt a jövő évi költségvetés elutasítását (05. 17.). A liberális párt helyzete annyiban kényes, hogy csak akkor élvezhetik az ellenzékiség előnyeit (esetleges protesztszavazatok, vagy akár jobb alkupozíció az MSZP-vel szemben), ha ellenzékinek tűnnek, de a jövőre gondolva nem okozhatnak maradandó kárt a szocialistákkal való viszonyukban. Ennek megfelelően előfordult, hogy az SZDSZ a kormány ellen szavazott – interpellációk, valamint Gyenesei István bizottsági meghallgatása során (05. 14.) –, de fontosabb ügyekben (még) nem hátráltak ki az MSZP mögül.

A Fidesz számára a kisebbségi kormány megalakulása újabb érvet szolgáltatott amellett, hogy egyfajta exlex állapotban van az ország, amelyet mielőbb meg kell szüntetni. A hónap első felében az ellenzéki pártnak két fő üzenete volt: egyrészt, hogy Magyarországon több területet érintő válság van, amelyet csakis nemzeti konszenzussal lehet kezelni; másrészt, hogy a gazdaság érdekében előrehozott választásokra van szükség (05. 01., 05., 09. és 10.). Később Orbán Viktor már azt hangsúlyozta, hogy a változás közel van, ezért a Fidesznek el kell kezdenie felkészülni rá (05. 20.). A pártelnök igyekezett – és vélhetően a továbbiakban is igyekezni fog – a kormányt „béna kacsának”, önmagát pedig a kormányzásra tudatosan készülő, felelős politikusnak beállítani. Ugyanakkor nem várt kellemetlenséget okozott neki, hogy kiszivárogtak egy, zártkörű találkozón elhangzott beszélgetés részletei (05. 22). Ennek során az ellenzék vezére egyebek mellett állítólag arról beszélt, hogy hatalomra kerülését követően a Fidesz leállítaná az állami nagyberuházásokat, megváltoztatná a nyugdíjszámítás módját, és hogy a ciklus első két évében „sokaknak sok minden fájni fog.” A beszéd lehetséges következményeit elemzők egy része új Balatonőszödöt emlegetett, mások viszont úgy vélték, hogy akár az ellenzéki párt is állhatott a kiszivárogtatás mögött. Valószínűbb, hogy Orbán Viktor a fenti gondolatokat – ilyen formában – ténylegesen egy szűk körnek szánta, ám nyilvánosságra kerülésük mégsem fogja drasztikusan átalakítani a politikai erőviszonyokat. Gyanítható, hogy a pártelnök szavai visszaköszönnek még a következő választási kampány során – az MSZP és az SZDSZ mindenesetre ezt próbálták előkészíteni az ügy naprenden tartásával (05. 23-tól).

A média napirendjén megjelenő politikusok listájának érdekessége, hogy a rajta található politikusok zöme számára kedvező ügy kapcsán került reflektorfénybe (3. ábra).

Csak részben kivétel Orbán Viktor – akinek beszédét később Szíjjártó Péter értelmezte –, illetve Gyenesei István. Utóbbi azért került a hírekbe, mert az eddigi kormánystruktúrában nem szereplő önkormányzati minisztérium létrehozásához törvényt kellett módosítani (05. 13). Ezenkívül több támadás érte a Fidesz részéről a megyei elnöksége alatt Somogyban elkövetett állítólagos visszaélések miatt (05. 03. és 19.). Gyurcsány Ferenc aktivitása a márciusi jobb eredményt követően visszatért a 2006 szeptemberét követő időszak átlagos értékéhez; utóbbi Orbán Viktorról is elmondható (4. ábra).