Június hónapban a számos, politika által érintett ügy közül egyik sem tudott dominánssá válni. Az MSZP a kisebbségi kormány megalakulása óta „biztonsági” politikát folytat, és a márciusi népszavazást követően a Fidesz támadásai is alábbhagytak; mindez egyfajta status quóhoz vezetett. Az SZDSZ tisztújító közgyűlésén Fodor Gábor került a párt élére, aki nagy lendülettel látott neki elnöki teendőinek. Dolgát azonban nehezíti, hogy továbbra is Kóka János a liberális párt frakcióvezetője.
2008 májusára lezárult a kormányzati ciklus első – a balatonőszödi beszéddel, az egészségügyi reformmal és a Fidesz által kezdeményezett népszavazással fémjelzett – fele. Ugyanakkor a kisebbségi kormányzás újdonsága mellett visszaköszönt a 2006-os választásokat megelőző időszak számos eleme, főként a pártok megnyilvánulásaiban. Az MSZP igyekszik kerülni azokat az intézkedéseket, amelyekkel nagyobb társadalmi csoportok érdekeit sértené; a „biztonsági” politika része az eddiginél tudatosabb kommunikáció. A Fidesz a győztes népszavazás óta nem indított komolyabb támadást a szocialisták ellen: az ellenzéki párt kisebb ügyekre próbál építeni, és immár nem elsősorban a kormány legitimitását kérdőjelezi meg. Az SZDSZ a február óta tartó, botrányokkal és belső hatalmi harcokkal terhelt periódust rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésével remélte lezárni (06. 07). Az elnökválasztást a várakozásoknak megfelelően, ám meglepően kis különbséggel Fodor Gábor nyerte, aki ezt követően párbeszédet hirdetett párton belül és a rivális politikai erőkkel egyaránt. A júniusi napirendnek része volt még két olyan témakör – a szociális juttatások és az adóreform kérdése –, amelyek tárgyalásához a politika mellett a civil szféra is tevékenyen hozzájárult. Összességében mind a kormánypárti, mind az ellenzéki témák aránya csökkent; mivel utóbbi kevésbé, a két változó júniusi értéke gyakorlatilag megegyezik (1. ábra).
Érdekesség, hogy egy évvel ezelőtt is hasonló szinten állt a két oldal a nyári szünet kezdetekor. A pártok aktivitása valamelyest visszaesett; kivétel az SZDSZ, amely az áprilisi csúcs és a májusi mélypont után ismét az átlag közelében teljesített (2. ábra).
A februárban meghirdetett politikai irányváltást Gyurcsány Ferenc a népszavazás és a koalíciós válság miatt csak májusban kezdhette végrehajtani. A kisebbségi kormány két hónapját eddig sok tekintetben a 2006 előtti koreográfia jellemezte. Az MSZP visszavett szakpolitikai ambícióiból, és a konfliktusokat lehetőség szerint kerülve, a társadalmi egyeztetés fontosságát hangsúlyozva irányítja az országot. A korábban a csatározások középpontjában álló egészségügyi és gazdasági tárcát olyan politikusok vezetik (Székely Tamás illetve Bajnai Gordon), akik nem számítanak megosztó személyiségnek, és többnyire pozitív összefüggésben szerepelnek a hírekben. Szintén az előző parlamenti ciklust idézi, hogy a szocialisták Orbán Viktor személyén keresztül támadják a Fideszt – az ellenzék vezérének május végén kiszivárgott beszédét még több mint egy hétig napirenden tartották (05. 26. és 30., 06. 01., 02. és 05.). Nem világos, hogy a „bársonyos” politikához való visszatérés mennyire volt stratégiai döntés és mennyire pszichológiai kényszer az MSZP részéről. A váltás akár racionális is lehet, hiszen az alacsony népszerűség okainak megszüntetésével, az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztések beindulásával és egy-egy váratlan sikerrel meg lehet alapozni 2010-ig a tisztes választási szereplést. Ilyen sikerre példa, hogy Kecskeméten épülhet a Mercedes új üzeme (06. 18.), illetve hogy Budapest lesz az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelye (06. 18.).
A szocialistákéhoz hasonlóan a Fidesz politikájáról is elmondható, hogy visszatérni látszik a 2006 előtti kerékvágásba. A balatonőszödi beszédet és a 2006 őszi utcai eseményeket követően az ellenzéki párt már nem csupán a tisztességét vagy a szakmai hozzáértését, hanem egyenesen a legitimitását vonta kétségbe a kormánynak. Bár idővel csökkent az előrehozott választás esélye, a Fidesz – és különösen Orbán Viktor – mindig meg tudta jelölni a kabinet bukásához vezető újabb lépést. Ez a március 9-i népszavazás óta nincs így. A fölényes ellenzéki győzelem után a Fidesz kivárt, ám a kormány helyzete – a koalíciós szakítás ellenére – megszilárdult. Eszközök híján a jobboldal közvetlenül már nem törekedhet Gyurcsány Ferenc megbuktatására, következésképpen politikája kevésbé fókuszált: júniusban kisebb ügyekben nyitott rövid életű frontokat. Így többek közt a miniszterelnök szarajevói látogatásának (06. 14.), a kormányszóvivő.hu portálnak (06. 15. és 26.) valamint egy biztonsági autó átfestésének magas költségei (06. 22.) részesültek kritikában ellenzéki politikusok részéről. Az ilyen támadások arra semmiképpen sem alkalmasak, hogy jelentősen átrendezzék a politikai erőviszonyokat; igaz ugyanakkor, hogy a Fidesznek tetemes előnye birtokában ez nem is feltétlenül célja. A szélesebb közvéleményt talán csak az energiaárak körül kibontakozó taktikai csatározás érintette közelebbről. A gazdasági tárca május 30-án döntött a gáz árának emeléséről, amit a Fidesz többször is kifogásolt (05. 28., 30.és 31.); az ügy kapcsán Orbán Viktor hosszú távú gázstratégiát szorgalmazott. A hónap második felében Gyurcsány Ferenc beszélt arról, hogy a tartósan magas árak miatt újra kell gondolni a támogatási rendszert, és felmerült egy különadó („Robin Hood-adó”) lehetősége (06. 19. és 20.). A legnagyobb ellenzéki párt azonnali lépéseket sürgetett (06. 19. és 24.). Június végén az MSZP és a KDNP is felvetette a távhő áfájának drasztikus csökkentését (06. 24., 26. és 27.). Úgy tűnik tehát, hogy a két politikai oldal ismét a pénztárcájukon keresztül kíván az emberekhez szólni.
Az SZDSZ rendkívüli küldöttgyűlésén Fodor Gábor lett a párt elnöke, két szavazattal megelőzve Kóka Jánost. Ezzel a szabaddemokraták február óta húzódó válsága vélhetően lezárult; bár egy megyei politikus újabb csalásról számolt be (06. 11.), vádjai nem kaptak nagyobb visszhangot. Az elnökválasztást követően az SZDSZ-szel kapcsolatos hírek nagyrészt Fodor Gáborról szóltak, méghozzá két kontextusban. Már győzelmi beszédében párbeszédet hirdetett pártbéli riválisaival és a többi parlamenti párttal. Míg korábban az MDF úgy próbálta a centrumpárt látszatát kelteni, hogy mind balra, mind jobbra zárt, a liberálisok – legalábbis a retorika szintjén – mindkét oldal felé nyitnak. A kormánytól való függetlenséget demonstrálandó az SZDSZ több parlamenti interpellációt elutasított (06. 02. és 09.). Fodor Gábor mozgásterét növeli, hogy a liberális frakció szavazatai az MSZP számára szükségesek (költségvetés), és a Fidesz számára is jól jönnének (előrehozott választások). Noha a kormánybuktatásnak az SZDSZ jelenlegi támogatottsága mellett csekély a valószínűsége, Orbán Viktor maga javasolt találkozót a szabaddemokraták új vezetőjének (06. 09.). Céljai között bizonyára az is szerepelt, hogy a nyilvánosság előtt tesztelje: mennyire tekinthető ellenzékinek a liberális párt. A találkozó azonban leginkább Fodor Gábor forgatókönyve szerint alakult, aki mind az ellenzék vezérével, mind később Gyurcsány Ferenccel a konkrét programokra helyezte a hangsúlyt (06. 13. és 24.).
A következő hónapok kérdése, hogy az SZDSZ mennyire akar és meddig tud lavírozni a két nagy párt között, illetve lesz-e haszna ebből a stratégiából. Az MDF-é csak mérsékelten vált be – elmaradt az áttörés a konzervatív párt támogatottságában –, viszont a nyitásnak előnye lehet a zárással szemben a jobb alkupozíció. Az egyértelműnek tűnik, hogy Fodor Gábor erősen kíván építeni személyes vonzerejére: szeretné, ha neve – a mai politikában egyáltalán nem egyedülálló módon – egyfajta „márkanévvé” válna. Ebben azért reménykedhet, mert ő talán kevésbé őrlődött fel az 1990 óta folyó politikai küzdelmekben, mint számos párttársa, és – rövid minisztersége ellenére – kevésbé kötődik az MSZP-hez. Minden bizonnyal több kellene a szabaddemokraták felemelkedéséhez – végiggondolt és következetesen képviselt program, vagy akár egy jól megválasztott, ideológiai jellegű üzenet –, de Fodor Gábor személye mindenesetre megfelelő alap lehet ehhez. A „személyközpontú” politika a pártelnök SZDSZ-en belüli pozícióját is erősítheti. Erre szüksége is lenne: a nagy pártokkal való párbeszéd mellett az irányította a szabaddemokratákra a figyelmet, hogy (egyelőre) Kóka János maradt a liberális frakció vezetője. Noha az SZDSZ történetében eddig mindig a párt elnöke vagy az ő jelöltje állt a parlamenti frakció élén, a csere ezúttal nem merült fel a képviselőcsoport részéről (06. 09. és 25.), bár több liberális politikus, így Demszky Gábor főpolgármester is ezt szorgalmazta (06. 23.). Mivel az SZDSZ súlyát jelenleg éppen a képviselői adják, kettős hatalom jöhet létre a párton belül, amely, túl azon, hogy tovább élezheti a két oldal közötti ellentéteket, Fodor Gábor lehetőségeit is korlátozhatja.
A média júniusi napirendjén meglehetősen sok politikus található, de zömük csak néhányszor szerepelt (3. ábra). Ez is arra enged következtetni, hogy az év hatodik havában számos üggyel foglalkozott a politika, de egyik sem vált dominánssá. A kevés főszereplő közül kiemelkedik Fodor Gábor, aki egy hónap alatt még soha ennyiszer nem került a hírekbe. Eredménye főként a személye iránti, megválasztását követő érdeklődésnek tudható be politikustársai és a média részéről – meglepő lenne, ha a mostani szintet a továbbiakban is tartani tudná.
Gyurcsány Ferenc ugyancsak aktív volt: a miniszterelnök a legtöbb felmerülő ügyben hallatta hangját, ami akár arra is utalhat, hogy kevesebb energiáját köti le az MSZP-n belüli pozíciójának erősítése (4. ábra). Orbán Viktor átlagos hónapot zárt: az ellenzék vezére a szokásos témákon kívül (előrehozott választások, új egyezségek a társadalom különböző rétegeivel) az energiaárak kapcsán tartotta fontosnak ismertetni véleményét.
A kutatás módszertanáról
A Vision által alkalmazott módszertan lényege, hogy az adatbázisban azokat az ügyeket tekintjük egy nap vezető politikai híreinek a média napirendjén - ezek lépik át az úgynevezett 'ingerküszöböt' -, amelyekben magyar politikai pártok és szereplők érintettek, és amely témák az alábbiak közül legalább két helyen megjelennek: valamelyik országos televíziós csatorna híradójában vezető hírként; valamelyik vezető internetes hírlap nyitóoldalán; valamelyik országos politikai napilap első oldalán. Azt tudjuk tehát bemutatni, hogy a média napirendjén egy adott időszakban milyen vezető vitatémák szerepeltek és azokban mely politikai szereplők szólaltak meg. Feltételezzük, hogy ezek a témák lehetnek alkalmasak arra, hogy a közvélemény napirendjére valamilyen hatást gyakorolhassanak.
Nyomtatható verzió 
