A júliusi uborkaszezonban az egyetlen rendkívüli esemény a melegfelvonulás, illetve az ezt megzavaró erőszakos tüntetés volt. Az eset kapcsán Gyurcsány Ferenc egy úgynevezett Magyar Chartát kezdeményezett az intolerancia ellen. A Fidesz több oldalról, de átütő erő nélkül támadta a kormányt; leghatásosabban talán materiális ügyekben próbálkozott. Viszont Mikola István egy nyilatkozata kapcsán az ellenzéki párt kényszerült defenzívába.
Nyáron hagyományosan beköszönt a politikai uborkaszezon: az országgyűlési munka szünetel, a politikusok kiveszik éves szabadságukat. Ilyenkor olyan ügyek töltik ki a napirendet, amelyeknek alig vagy egyáltalán nincs hatásuk a politikai környezet alakulására. Ehhez képest az elmúlt években gyakran lerövidült, néha el is maradt ez a kevésbé intenzív időszak – 2004-ben például a miniszterelnök-csere miatt. 2008 júliusában ismét uborkaszezonról beszélhettünk. Mindössze egy jelentősebb ügy adódott az egész hónapban, és az is jórészt a pártoktól függetlenül: az 5-i melegfelvonulás, illetve az azt megzavaró erőszakos ellentüntetés. A szélsőséges akciót az MSZP megpróbálta a maga javára fordítani, ám ezen túl nem akadt a szocialistáknak értékelhető erőfeszítése a napirend befolyásolására. A Fidesz aktívabb volt, de az előző hónaphoz hasonlóan ezúttal is csak kisebb súlyú ügyekben támadta a kormányt, főként materiális vonalon. A többi párt szinte teljesen eltűnt – nem használták ki, hogy a nyárra való tekintettel talán könnyebben kerülhettek volna napirendre. A kormánypárti témák aránya kissé nőtt, az ellenzékieké csökkent, így a júniusi közel azonos eredmények után ismét szétnyílt az olló (1. ábra).
Érdekesség, hogy a kisebbségi kormány megalakulása óta mindhárom hónapban jobban teljesített a kabinet, mint az ellenzék. Ugyanakkor egyik érték sem számít kiugrónak, és a különbségük sem jelentős. A pártok közül mind az MSZP, mind a Fidesz többet szerepelt, mint az előző hónapban, összességében gyakorlatilag ugyanannyit (2. ábra).
Általában is elmondható, hogy ebben a ciklusban kevésbé szór a két nagy párt teljesítménye, és a havi különbségek is kisebbek, mint korábban. Az SZDSZ-nek viszont nem sikerült megismételnie júniusi eredményét – a liberális párt most alig került a napirendre.
A hónap egyetlen nagyobb visszhangot kiváltó eseménye a melegfelvonulás volt, elsősorban a vele párhuzamosan zajló ellendemonstráció miatt. A 13. Meleg Méltóság Menetét radikális ellentüntetők zavarták meg, akik tojásokat, palackokat dobáltak, összecsaptak a helyszínt biztosító rendőrökkel, és megtámadtak néhány résztvevő politikust. A pártreakciók a szokásos koreográfia szerint zajlottak, három fókuszponttal: szó esett a rendbontás immorális voltáról, a rendőrség szerepéről, valamint arról, hogy milyen jogszabályi változtatásokkal lehetne megelőzni a hasonló eseteket. A két nagy pártnál, ahogy arra számítani lehetett, más-más hangsúlyt kapott a morális és a rendőrségi aspektus. Az MSZP Gyurcsány Ferenc vezetésével főként az előbbivel foglalkozott, hiszen a szélsőséges akciók elleni – többnyire verbális – fellépés az elmúlt időszak tapasztalatai alapján alkalmas arra, hogy mind a pártot, mind személy szerint a miniszterelnököt kedvező fényben tüntesse fel az egyébként elbizonytalanodott baloldali szavazók szemében. Az ügy várhatóan később is hatással lesz a napirendre, lévén, hogy Gyurcsány Ferenc bejelentett egy Magyar Charta nevű, „a szélsőségek és az intolerancia elleni jogos nemzeti önvédelmet” szolgáló kezdeményezést, és gyűlést hirdetett szeptember 6-ára (07. 06.). Egyeztetett ezenkívül a többi közjogi méltósággal arról, hogy mit lehetne tenni az erőszakos cselekedetek ellen (07. 10.). Az MSZP részéről is szóba került a rendőrség fellépése, nem minden kritika nélkül (07. 22).
A Fidesz, bár érintette a történtek morális oldalát, inkább a rendőrség szerepét emelte ki; ugyanis míg az előbbi területen csak az MSZP kottája szerint játszhatna, utóbbin lehetősége nyílik a kabinet támadására. Az ellenzéki párt részéről elsőként Navracsics Tibor reagált, aki az erőszakot elítélte, de egyben hangsúlyozta, hogy a rendőrség a kisebbségi kormány tehetetlensége miatt nem tudott megfelelően fellépni (07. 06.). Orbán Viktor pártelnök is rendőrségi kérdésnek nevezte az ügyet, és kijelentette, hogy a Fidesz nem csatlakozik a Magyar Chartához (07. 08.). A szokásos konstellációhoz képest az volt az egyetlen eltérés, hogy ezúttal az SZDSZ sem állt egyértelműen a kormányfő mögé. Horn Gábor elmondta, hogy nem ért egyet sem a Chartával, sem a szeptemberi gyűléssel, Fodor Gábor pedig kikötötte, hogy a liberális párt csak akkor vesz részt azon, ha nem pártrendezvény lesz (07. 08). Pedig felmerült, hogy a kezdeményezés egyik célja éppen az SZDSZ-szel való kapcsolat javítása – erre utalhat a név is: ez ugyanis az 1991-es Demokratikus Chartára emlékeztet, amely során a két párt először működött együtt.
Júliusban a nagy pártok közül a Fidesz lépett fel kezdeményezőbben. A legnagyobb ellenzéki erő, miként az előző hónapban, több kisebb ügyben indított a kormány tisztességét megkérdőjelező támadásokat. A fő csapásirány azonban ezúttal is materiális jellegű volt: Orbán Viktor és Varga Mihály törvényjavaslatot nyújtottak be a távhő és egyes élelmiszerek áfájának csökkentése érdekében (07. 02.). Ezt a kormány forráshiányra hivatkozva nem támogatta, ahogy a többi hasonló kezdeményezést sem. Ilyen módon az ellenzéki párt képviselhette a népszerűbb álláspontot, miközben a kabinet védekezni kényszerült. Az üzenetnek része volt még, hogy a kormány „brutálisan” növelte a gázárakat (07. 01.), illetve hogy további adóemelésekre készül (07. 25.). A pengeváltás kétségtelenül a Fidesznek kedvezett, de hatását bizonyára mérsékli, hogy az ügy nem vált a napirend meghatározó elemévé. Annál kellemetlenebbül érintette az ellenzéki pártot Mikola István látogatása a kiskunhalasi kórházban (07. 12.). A párt szakpolitikusa az MSZP-s Kökény Mihály társaságában kereste fel a HospInvest Zrt. által működtetett intézményt, ahol egyebek mellett kijelentette, hogy a magántőke bevonása az egészségügybe „nem ördögtől való”. Ezzel – túl azon, hogy számos párttársát felháborította – támadási felületet biztosított a szocialisták számára, akik rá is mutattak a Fidesz eddigi álláspontjával való ellentmondásra (07. 14.). Az eset ismét rávilágított arra, hogy sok területen nem tudni, pontosan mit is képvisel a Fidesz, így nagyobb tere van a párt érdekeit esetenként komolyan sértő találgatásoknak.
A 3. ábrán a két pártelnök mellett a kormányt támadó ellenzéki (Szíjjártó Péter, Fónagy János, Navracsics Tibor) és a Fidesz felvetéseire reagáló kormánypárti politikusok (Veres János, Budai Bernadett, Bajnai Gordon, Lendvai Ildikó) szerepelnek. Rajtuk kívül felkerült a listára Gaskó István, aki „sikeres, de eredménytelen” vasutassztrájkot vezetett (07. 14.), illetve Szűcs Erika, a nemrég kinevezett szociális és munkaügyi miniszter. Utóbbi a szociális rendszer átalakításának szükségességéről beszélt, miután júniusban sok szó esett a jelenlegi gyakorlat visszásságairól (06. 30., 07. 13.). A listából kiderül még, hogy Fodor Gábor szinte teljesen eltűnt a napirendről, tehát nem tudta a megválasztását követő felfokozott érdeklődést hosszabb távú előnnyé kovácsolni.
Orbán Viktor júliusban kicsivel aktívabb volt, mint Gyurcsány Ferenc – ehhez egyszerre kellett, hogy önmagához képest ő viszonylag sokat, a miniszterelnök pedig keveset szerepeljen (4. ábra). Az ellenzék vezére megtartotta hagyományos tusnádfürdői beszédét (07. 18.), amelyből ezúttal hiányoztak a korábban jellemző konfrontatív elemek.
Nyomtatható verzió 
