Az év nyolcadik havában folytatódott az uborkaszezon, amely csak a pekingi olimpiával együtt ért véget. Ekkor jelent meg Gyurcsány Ferenc tollából a kisebbségi kormány Megegyezés című programja. Az írás legfőbb célja az volt, hogy megteremtse az SZDSZ-szel való együttműködés alapjait, ám ez (egyelőre) nem sikerült. A liberális párt nemcsak a programot utasította el, de a miniszterelnök személyét is megtámadta.
Augusztus hónap politikai napirendje két jól elkülöníthető részre oszlott. Az első három-négy hét még a júliusban kezdődött uborkaszezonhoz tartozott – az amúgy is politikaszegény hírek többségét a kéthetes pekingi olimpia fejleményei töltötték ki. Ebből következően nem volt valódi központi témája a hónapnak: ugyan szórványosan fel-felmerültek ügyek, de egyik sem vált meghatározóvá. Sőt, a politika visszafogottsága miatt olyan események is napirendre kerülhettek, amelyek egyébként nem számíthattak volna nagyobb figyelemre. Augusztus első, nagyobbik felével szemben a hónap utolsó hete már egyértelműen az őszi politikai idény részét képezte, mintegy felvezetve azt. Gyurcsány Ferenc Megegyezés címen közreadta a kisebbségi kormány programját, muníciót biztosítva a pártok számára a következő hetekre, hónapokra (08. 27.). A program már megjelenése előtt is foglalkoztatta a politikát, de ténylegesen csak a miniszterelnök cikkét követően határozta meg a közbeszédet – nem is elsősorban tartalma, hanem az SZDSZ elutasító állásfoglalása miatt.
A kormánypárti és az ellenzéki témák aránya egyaránt csökkent, körülbelül azonos mértékben (1. ábra).
Az ellenzékieké 2008 eleje óta csökkentő tendenciát mutat, és mostanra megközelítette a 2007. augusztusi mélypontot. Mindenképpen szót érdemel, hogy a kormánypárti és az ellenzéki témák együttes aránya milyen alacsony: összesen is csak alig több mint 40 százalékát tették ki a híreknek. Ilyenre 2005 áprilisa óta nem volt példa. Ebből arra lehet következtetni, hogy nemcsak a fajsúlyos ügyek hiányoztak a hónap nagy részében, hanem általában a politikai természetű témák – teljessé téve az uborkaszezont. A nagy pártok aktivitása némileg visszaesett; a júliusi különbség összességében nem változott jelentősen (2. ábra).
A kis pártok viszont erősítettek: az SZDSZ önmagához képest kevésbé, de a Megegyezés körül kialakult konfliktus révén bizonyára tartósabban, mint az uborkaszezont kihasználó MDF. A konzervatív párt a szokásos üzenetein kívül azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kiderült: Almássy Kornél alelnök is ringbe száll a pártelnöki tisztségért az ősszel esedékes tisztújításon (08. 08.).
A programalkotással a kisebbségi MSZP-kormány kettős elvárásnak próbált megfelelni. A kabinet május eleji megalakulása óta előtérbe kerültek – a politikai elittől jórészt függetlenül – olyan területek, amelyek problémáiról és szükségesnek tartott változásairól kisebbfajta társadalmi vita bontakozott ki. Ilyen volt a szociális segélyezés gyakorlata, valamint az adórendszer, amelynek átalakítására több csoport is javaslatokat tett (08. 12.) Az MSZP számára ezek az ügyek egyszerre jelentettek kihívást és lehetőséget arra, hogy a párt valamelyest helyreállítsa a cselekvőképes politikai erő látszatát. Ehhez azonban konkrét, szakmailag védhető tervekre volt szükség. A szocialistáknak a szakmai mellett a jóval nyilvánvalóbb politikai elváráshoz is idomulniuk kellett, amely az SZDSZ részéről fogalmazódott meg. A liberális párt a kabinet támogatását annak programjától tette függővé; ezt szabaddemokrata politikusok többször is hiányolták (08. 06. és 07.), illetve követelményeket támasztottak vele szemben – Kóka János például három évre ezermilliárd forintos adó- és állami kiadáscsökkentést nevezett kívánatosnak (08. 23.). Gyurcsány Ferenc számára a szakmai és politikai elvárások kiegészültek egy személyes céllal: bizonyítania kellett az MSZP felé, hogy van koncepciója a kormányzás hátralevő idejére.
A Megegyezés szövege jól tükrözi, hogy a program többféle közönségnek készült. Gyurcsány Ferenc félreérthetetlen gesztusokat tesz az SZDSZ-nek – a cikk leghangsúlyosabb eleme éppen egy három-négy éves, 1000-1200 milliárd forintos adócsökkentési terv. Ugyanakkor az MSZP-nek szól, hogy a miniszterelnök nem hajlandó az állam működési költségeihez és a jóléti kiadásokhoz nyúlni. Az adóreformot az elképzelés szerint a feketegazdaság visszaszorításából nyert többletbevételek fedeznék. Ezt a vállalati szféra együttműködése, általában pedig a „társadalmi kultúra” (a közteherviseléshez való hozzáállás) megváltozása tenné lehetővé, amit a „zéró tolerancia” kényszerítene ki. Végeredményben létrejönne az úgynevezett „magyar modell”, amely az angolszász és a skandináv variánsok között helyezkedne el.
Gyurcsány Ferenc programját a szakma némi kétkedéssel fogadta – különösen azt a kitételt, amely szerint az adócsökkentés a gazdaság milliárdos kifehéredéséhez vezetne –, a többi parlamenti párt pedig elutasította. Megállapítható, hogy a Megegyezés nem vetett fel olyan javaslatot, amely akár a Fideszt, akár az SZDSZ-t eltéríthette volna eredeti stratégiájától. A legnagyobb ellenzéki párt a cikk kapcsán is a szokásos frontokon támadta a kormányt: Varga Mihály alelnök koncepciótlannak nevezte az anyagot, míg magát az adóreformot „szimpla beetetésnek” (08. 27.). Az utóbbi időben egyre gyakoribb, materiális jellegű támadások sorát gyarapította az a vád, hogy a Népszabadság mellékleteként megjelenő irományt az MSZP félig közpénzből fizette (08. 26. és 30.). Mindazonáltal a magyar belpolitika őszi alakulására vélhetően nagyobb hatással lesz az SZDSZ reakciója. A szabaddemokraták néhány napi gondolkodás után elvetették a miniszterelnök programját: Fodor Gábor szerint a Megegyezés nem az ország, hanem Gyurcsány Ferenc túlélését szolgálja (08. 30.). A liberális pártelnök kiemelte, hogy a tartalmi kifogások mellett hitelességi okok is indokolták az elutasítást. Ezzel alig burkoltan a kormányfő személyét jelölte meg a kompromisszum legfőbb akadályaként.
Az ősz kezdetén tehát két olyan kérdés maradt, amelyek minden bizonnyal keretet adnak a következő időszak pártpolitikai manővereinek. Az egyik az, hogy létrejön-e valódi megegyezés a volt koalíciós partnerek között, és ha igen, akkor milyen jellegű. A lehetőségek a nemleges választól egészen a közös kormányzás újrakezdéséig terjednek; a tét a 2009-es költségvetés sorsa. A másik kérdés ezzel összefüggésben az, hogy adódhat-e olyan helyzet, amelyben Gyurcsány Ferenc távozni kényszerül a kormány éléről. A miniszterelnök mindenesetre kilátásba helyezte lemondását arra az esetre, ha az Országgyűlés nem fogadná el a jövő évi büdzsét (08. 27.). Így tulajdonképpen előrehozott választással fenyegette meg a liberálisokat, akik a jelenlegi alacsony támogatottságuk mellett ezt nyilván elkerülnék.
Augusztusban még a legaktívabb politikusok sem szerepeltek sokat; a 3. ábra alacsony értékei arról tanúskodnak, hogy a hónap nagyobbik fele még az uborkaszezonhoz tartozott. Erre utal az éllovas személye is: Cser-Palkovics András ritkán szokott a lista első felébe kerülni – ezúttal a Fidesz helyettes szóvivője vezette pártja szórványos támadásait a kormány ellen. Dávid Ibolya harmadik helye is a többi politikus visszafogottságának tudható be – az MDF elnöke ellenzéki egyeztetést javasolt a költségvetésről és az adótörvényekről (08. 23., 26. és 31.). Ilyen módon egyszerre bizonyíthatja pártja rátermettségét és tesztelheti a nyilvánosság előtt, hogy mennyire ellenzéki az SZDSZ.
A kormányfő és az ellenzék vezetője egyaránt kevesebbet szerepelt, mint júliusban (4. ábra). Gyurcsány Ferenc ebben a ciklusban mindössze egyszer múlta alul a mostani teljesítményét. Igaz ugyanakkor, hogy a hónap végére visszanyerte aktivitását, és az őszi csatározásokban gyaníthatóan főszerepet fog vállalni. Orbán Viktor leginkább azzal került be a hírekbe, hogy élesen bírálta Oroszország grúziai hadműveleteit (08. 14. és 16.).
Nyomtatható verzió 
