2008. szeptember- Árnyékra vetődtek

A két kisebbik párt szeptemberi aktivitása különösen figyelemre méltó. A két ábra közötti látszólagos ellentmondás magyarázata az, hogy a pártok ugyan sokat szerepeltek, de a felmerült ügyeket egyik sem tudta egyértelműen a maga javára fordítani.

A hónap első felében a volt koalíciós partnerek viszonya szerepelt a legtöbbet a napirenden. Fodor Gábor az MSZP-től való eltávolodás révén remélte megteremteni az SZDSZ önálló arculatát, így a liberális pártelnök a kormányfő Megegyezés című programját kategorikusan elutasítva egy szakértői kormány felállítása mellett érvelt. Ugyanakkor a szabaddemokraták a szocialista párttal való megegyezés lehetősége miatt vannak kulcspozícióban, ezért egyelőre semmi olyat nem állt érdekükben cselekedni, amely akár kizárta, akár elkerülhetetlenné tette volna a kompromisszumot. Ennek megfelelően az SZDSZ elfogadta az MSZP meghívását egy „politikai tárgyalásra”, ám a találkozón konkrétumokról nem sikerült megállapodni (09. 11.). A szocialisták közben igyekeztek nyomást gyakorolni a liberális pártra. Hangsúlyozták, hogy a tárgyalások elakadása az országnak lenne rossz, és saját kompromisszumkészségük kiemelésével már előre az SZDSZ-re hárították ezért a felelősséget. A szakértői kormány elképzelésével szemben az volt az ellenvetésük, hogy ők nem személyi kérdésekről, hanem programokról szeretnének egyeztetni. Gyurcsány Ferencnek további célja volt, hogy a kompromisszumnak ne ő váljon az áldozatává. A párton belüli szervezkedést elkerülendő rendkívüli kongresszust javasolt, hogy az válasszon az előrehozott választás, a szekértői kormány és a Megegyezés között (09. 08). Lépését többé-kevésbé siker koronázta, hiszen az MSZP vezetősége a kezdeményezés, és ezáltal a kormányfő mögé állt. Világossá vált, hogy a szocialista párt ezúttal egységes marad, ami korlátozta az SZDSZ mozgásterét. Részben ezért, részben a szabaddemokraták megosztottsága miatt egyre több kritikus hang hallatszott Fodor Gábor politikájával, a szekértői kormánnyal kapcsolatban. Gegesy Ferenc, Budapest IX. kerületének polgármestere az elhibázott döntésekre hivatkozva ki is lépett a pártból (09. 15.). A bírálatok hatására jól láthatóan módosult az SZDSZ irányvonala – a liberális párt a szakértői kormány gondolatát háttérbe szorította, és inkább egy, a kormányzati kiadásokat korlátozó, úgynevezett költségvetési plafon tervére helyezte át a hangsúlyt. A második Gyurcsány-Fodor találkozón már erről esett a legtöbb szó (09. 23.).

A Fidesz a kisebbségi kormányra való nyomásgyakorlással továbbra is azt a látszatot próbálta kelteni, hogy a kabinet gyenge lábakon áll, ezért nem tudja ellátni feladatait. A legnagyobb ellenzéki párt szerint a kialakult helyzetben csak az előrehozott választás jelenthetne megoldást, a liberálisok által javasolt szakértői kormány már nem. Az MDF szokatlanul aktívan kezdte az őszi ülésszakot. Az MSZP és az SZDSZ tárgyalásait kihasználva a Fórum ismét megkérdőjelezte a szabaddemokraták ellenzékiségét. A liberálisok tesztelésén kívül az MDF tettrekészségét volt hivatott szemléltetni Dávid Ibolya kezdeményezése, hogy az ellenzéki pártok egyeztessenek az adótörvényekről, illetve a parlament feloszlatásának lehetőségéről (09. 03). Hasonló okokból indítványozta a konzervatív párt, hogy az Országgyűlés szeptember 30-i hatállyal oszlassa fel magát (09. 11). A határozati javaslat kapóra jött a szocialistáknak, akik így kedvező időpontban tudták színvallásra kényszeríteni az SZDSZ-t, rontva a szabaddemokraták alkupozícióján. Az MSZP hozzájárult az indítvány gyorsított tárgyalásához, így a képviselők már 15-én voksolhattak róla. Végül az SZDSZ szavazataival elutasították a javaslatot, ami lehetőséget biztosított Dávid Ibolyának arra, hogy 204 kormánypárti képviselőről beszéljen. Az önfeloszlatás kudarca után a Fidesz a Megegyezés programról való parlamenti vitát és szavazást kezdte követelni.

A fenti leírtakra – nagy vonalakban – már az őszi politikai idény előtt számítani lehetett. Nem így az úgynevezett megfigyelési ügyre. A Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálatot indított 10-én egy UD Vagyonvédelmi Zrt. nevű cég ellen, amelyhez a gyanú szerint államtitoknak minősülő iratok is kerülhettek. Két nappal később Dávid Ibolya egy birtokába került hanganyagra hivatkozva bejelentette, hogy az UD Zrt. – Almássy Kornél tudtával és érdekében – megfigyelte őt. Néhány órával ezután Demeter Ervin áll a nyilvánosság elé azzal a váddal, hogy Szilvásy György titokminiszter „koncepciós eljárással” próbálja lejáratni a Fideszt – kiderült ugyanis, hogy az UD Zrt. vezetője még az Orbán-kormány alatt magas rangú hivatalnok volt a titkosszolgálatnál (09. 12.). Ettől kezdve az ügy két szálon futott. Almássy Kornél lemondott az elnökjelöltségről (09. 13.), így Dávid Ibolyát ellenjelölt nélkül választották ismét az MDF elnökévé (09. 27.) Almássy a pártból is távozni kényszerült (09. 26.), miután azt nyilatkozta, hogy korábbi döntését fenyegetések hatására hozta meg, ezért arra kéri híveit, hogy ne szavazzanak Dávid Ibolyára. A Fórum tehát egy időre az érdeklődés középpontjába került, ám ennek aligha örülhet: a hatalmi harc kedvezőtlen fényben állította be a pártot, és elterelte figyelmét a stratégiai üzenetekről.

Az ügy másik szálának a két nagy párt volt a főszereplője. Az MSZP az UD Zrt. és a Fidesz kapcsolatát igyekezett kidomborítani, utalva arra, hogy az ellenzéki párt ennek révén törvénytelen eszközökkel juthatott politikai előnyökhöz. Szilvásy György kijelentette, hogy a két volt fideszes titokminiszter – Kövér László és Demeter Ervin – rendszeresen konzultált az „árnyék-titkosszolgálattal”, és feladatokat is adtak a cégnek (09. 23.). Az érintettek a kapcsolat tényét nem vitatták, ám tagadták, hogy törvénytelenséget cselekedtek volna. Igazukat bizonyítandó nyilvánosságra hozták az ügyre vonatkozó, a nemzetbiztonsági bizottsághoz került hangfelvételeket (09. 25.). A Fidesz értelmezése szerint a kormány immár a titkosszolgálatokat is felhasználja riválisa ellen, mert másképpen nem tudná megőrizni hatalmát. A jobboldali párt az ellentámadás részeként élesen bírálta a kabinetet ellenzéki politikusok állítólagos lehallgatása miatt. Összességében elmondható, hogy – perdöntő bizonyítékok híján – két gyökeresen eltérő, de az elmúlt évek pártpolitikai üzeneteire szervesen épülő interpretáció küzd a választók kegyeiért. Egyelőre nem világos, hogy mi lesz az ügy sorsa: befolyásolja-e majd a politikai konstellációt, vagy – sok elődjéhez hasonlóan – fokozatosan jelentéktelenné válik.

A média napirendjén szereplő politikusok listáján egyedül Dávid Ibolya és Fodor Gábor dobogós helyezése számíthatna meglepetésnek, de az elmúlt hetek történéseinek fényében egyik sem az (3. ábra). Gyurcsány Ferenc rendkívül zsúfolt hónapot tudhat maga mögött – a miniszterelnök két éve nem volt ilyen aktív (4. ábra).