A gazdasági válság
immár második hónapja számít vezető hírnek, ám ezúttal kevésbé dominálta a
napirendet, mint októberben. A kormány továbbra is igyekezett politikai tőkét
kovácsolni a válságkezelésből, miközben a Fidesz sokkal céltudatosabban
támadta. A napirend fontos része volt még egy, a magyar-szlovák viszont terhelő
konfliktus, amely újabb vis maiort biztosított Gyurcsány Ferenc számára.
A nemzetközi pénzügyi válság novemberben is a magyar politika
vezető témája maradt. A napirendet a politika mellett a gazdaság berkeiből
érkező hírek alakították, amelyekre a pártoknak, politikusoknak reagálniuk
kellett. Ugyanakkor a közélet lassanként hozzászokott a válság gondolatához,
így – bár továbbra is bizonytalan a jövő számos aspektusa – csökkent a
válsághangulat. A pártoknak immár elegendő idejük volt arra, hogy
alkalmazkodjanak az új helyzethez, ezért tudatosabban politizáltak, mint
októberben. A változás különösen a Fidesz esetében szembetűnő: az ellenzéki
párt rendkívül keményen és koncentráltan támadta a kabinetet, noha nem mindig a
legcélravezetőbbnek tűnő üzenetekkel. Az MSZP eredetileg is a politikai
racionalistásnak megfelelően kezelte a válságot, így a kormánypártnak kevésbé
kellett alakítania politikáján. Nagy újdonság viszont, hogy Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök ismét a reformok szükségességéről kezdett beszélni. A
válságkezelés mellett ezúttal jutott hely a napirenden más ügyeknek is. November
1-jén a szlovák rendőrség szokatlanul keményen lépett fel egy helyi
labdarúgó-mérkőzésen megjelent radikális magyar szurkolókkal szemben, ami újabb
konfliktust eredményezett az amúgy sem felhőtlen magyar-szlovák viszonyban. Az
eset Gyurcsány Ferenc számára a gazdasági válsághoz hasonló lehetőséget
teremtett: egy kétségbevonhatatlanul adott, külső problémával – a szlovák
nacionalizmussal – szemben határozottan, ugyanakkor az ötpárti együttműködés
szükségességét hangsúlyozva léphetett fel. A Fidesz ismét nehéz helyzetbe
került, mert kénytelen volt legitim partnerként kezelni a miniszterelnököt, és
kritikát is csak módjával fogalmazhatott meg. Említést érdemel még, hogy
rendeződni látszik a 2009-es költségvetés, illetve az adótörvények sorsa.
Előbbit az SZDSZ, utóbbit az MDF fogja támogatni, miután a szocialisták mindkét
pártnak engedményeket tettek. Ez az MSZP – és személy szerint a kormányfő –
számára nagy siker, a kis pártok ellenzékisége azonban súlyos csorbát
szenvedett.
A kormánypárti témák aránya kissé csökkent, miközben az
ellenzékieké valamelyest javult (1. ábra). A különbség összességében csökkent,
de még mindig számottevő. A márciusi népszavazás óta, tehát immár nyolcadik
hónapja a kormány vezet. Éppen ezért sokatmondó, és részben igazolja a Fidesz
stratégiáját, hogy a két oldal népszerűsége – így az ellenzék tetemes előnye –
alig változott az említett időszakban.
Az egyes pártok szerepléseinek számát
tekintve is az MSZP áll az élen, az októberihez hasonló kimagasló eredménnyel
(2. ábra). Minthogy azonban a Fidesz javított előző havi teljesítményén, ismét
bezárult az olló a két rivális között. A kis pártok – egy-egy mozzanattól
eltekintve – ezúttal is statisztaszerepbe kényszerültek.
A politika lehetőségeit továbbra is a gazdasági realitás határolta
be. Magyarország novemberben már ténylegesen érezte a válság hatásait. Csökkent
az ipari termelés, sorra jelentették be az elbocsátásokat, és a nagy nemzetközi
hitelminősítők mind rontottak az ország adóskockázatán. Ezenkívül rendszeressé
váltak a romló gazdasági kilátásokról szóló prognózisok. Ebben a helyzetben a kabinetre
maradt a konkrét válságkezelő lépések kidolgozása és foganatosítása. A kormány
segítséget kért és kapott a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól; a
két szervezet összesen 25 milliárd dolláros hitelkeretet biztosított az ország
számára (10. 29.). Az IMF feltételeire hivatkozva Gyurcsány Ferenc mintegy 300
milliárd forintos kiadáscsökkentést tűzött ki célul, részben a 13. havi nyugdíj
és a közszféra 13. havi fizetésének terhére (10. 27.). Szükségessé vált a
költségvetés újabb átdolgozása, ezúttal módosító indítványok segítségével (10.
31.). A kormány 600 milliárd forintos „bankmentő” csomagot jelentett be (11.
06.), valamint 1400 milliárd forint összegű támogatást a vállalkozásoknak, jórészt
uniós forrásokból (11. 13.). Szimbolikus intézkedésnek tekinthető, hogy
munkahelyteremtésre csoportosították át az állami vezetők prémiumának felét
(11. 18.), illetve elfogadták a képviselői költségtérítés megadóztatását (11.
25.).
Az MSZP a tényleges válságkezelés mellett tovább folytathatta
önmaga újrapozícionálását. Mivel a párt eredetileg is adekvát módon
próbálkozott ezzel, novemberben nem kellett változtatnia sem eszközein, sem
üzenetein. Gyurcsány Ferenc több ötpárti találkozót kezdeményezett, hogy a
cselekvőképesség látszatát keltse, növelje saját és kormánya legitimitását,
illetve szétterítse a népszerűtlen intézkedésekért való felelősséget. Utóbbira
különösen az IMF-hitel kemény feltételei miatt volt szükség: a miniszterelnök
arra volt kíváncsi, hogy a pártok ezek közül mivel értenek egyet (10. 28.).
Később gazdasági csúcsot hívott össze, hogy itt egyeztessék a politika és a
gazdaság fontosabb szereplői válságkezelő elképzeléseiket (11. 13.). Eközben a
szocialisták két üzenetet hangsúlyoztak: egyrészt, hogy a kormány megfelelő –
és a gazdasági élet által elismert – lépéseinek hála az ország túljutott a
válság első szakaszán; másrészt, hogy a súlyos helyzetben a pártoknak félre
kell tenniük korábbi ellentéteiket. Gyurcsány Ferenc „új, közös” megoldásokat,
összefogást sürgetett. Ennek a törekvésnek a másik – talán valódi – oldala az a
hol csak sejtetett, hol kimondott vád volt, hogy a Fidesz pártérdekeiből
kifolyólag tudatosan gátolja a kompromisszumot. Az MSZP egyik politikusa
egyenesen „kerékkötőnek” nevezte az ellenzéki pártot, mert Orbán Viktor nem
jelent meg a gazdasági csúcson (11. 14.). Az októberi motívumok mellett az
egyedüli újdonság talán az volt, hogy Gyurcsány Ferenc kijelentette: vissza
kell térni a reformpolitikához (11. 26.). Ezúttal partnere is akadhat ehhez a
kabinetnek: kilenc munkaadói szervezet és a Magyar Tudományos Akadémia eddigi
elnökei létrehozták a Reformszövetséget, hogy az átfogó reformprogramot
dolgozzon ki a következő időszakra (11. 28.).
A Fidesz az októberben tapasztalható kezdeti bizonytalanság
után rendkívül határozottan támadta a kormányt. Az ellenzéki párt szégyennek
igyekezett beállítani, hogy az ország az IMF hitelére szorult, nehogy az erről
való megállapodás a kabinet érdemének tűnjön. Súlyos kritika érte a kormány
válságkezelő intézkedéseit – konkrétan a szakma által is ellentmondásosan
fogadott „bankmentő” csomagot, általánosabban a „brutális megszorításokat”. A
Fidesz saját javaslatokkal is előállt, noha többnyire kidolgozott részletek
nélkül. Ezek között szerepelt egy hétpontos növekedési csomag (11. 13.), az
állami vállalatok vezetőségének karcsúsítása, illetve a jegybanki alapkamat azonnali
és radikális csökkentése (11. 18.). Orbán Viktor pártelnök egy ízben még a
reformok szükségességéről is beszélt (11. 20.). Az ellenzéki párt elképzelései
egy nagyarányú adócsökkentés köré épültek, amit Gyurcsány Ferenc kategorikusan elutasított.
A Fidesz talán leghangsúlyosabb üzenete ezért az volt, hogy a kormány
szembemegy a válságkezelés Európában alkalmazott módszerével, amelyet éppen az
ellenzéki párt képvisel. Minthogy a válság külföldi eredetű, kulcsfontosságú
kérdés, hogy az emberek számára melyik oldal cselekedeteit igazolja a – vélt
vagy valós – nemzetközi példa. A kormány eredendő helyzeti előnyét a Fidesz
tudatosan próbálja ledolgozni. A párt többi, sokat hangoztatott novemberi
üzenete mögött kevésbé látszott a stratégiai érdek. Követelték, hogy a kabinet
hozza nyilvánosságra az IMF-fel kötött – a kormány szerint eredetileg is nyilvános
– szerződés részleteit; bírálták a 13. havi nyugdíj eltörlését (valójában: 80
ezer forintban való maximálását); és nehezményezték, hogy Gyurcsány Ferenc
ígérete ellenére továbbra is sok pénzt emészt fel a kormányzati kommunikáció.
A magyar-szlovák konfliktus belpolitikai vonatkozásai sok
tekintetben a gazdasági válság első néhány hetét idézték. Ebben az esetben is
adódott egy helyzet, amelynek megítélésében nemigen lehetett vita a pártok
között. Pozíciójából fakadóan a kabinet – illetve a kezdeményezést magához
ragadó Gyurcsány Ferenc – tehetett konkrét lépéseket; az ellenzék csak azt
dönthette el, hogy mennyire áll a kormányfő mögé. A miniszterelnök ezúttal is
határozott, kompromisszumot kereső vezetőnek igyekezett tűnni. Ötpárti
megbeszéléseket hívott össze a határon átnyúló konfliktusról (11. 10. és 12.),
amelyek során hangsúlyozta, hogy a magyar politika egy platformon áll ebben az
ügyben. Az államfővel és a házelnökkel is egyeztetett egy közös álláspontról
(11. 13.). A Fidesznek szánt látványos gesztusként felajánlotta Németh Zsoltnak,
a párt szakpolitikusának, hogy vegyen részt a Robert Fico szlovák
miniszterelnökkel folytatott találkozón. Erre végül Révkomáromban került sor,
és egy, a kényes kérdéseket kerülő közös nyilatkozattal zárult (11. 15.). A
Fidesznek egyedül ekkor volt lehetősége arra, hogy élesebben kritizálja a
kormányt: Szíjjártó Péter ki is jelentette, hogy a kabinet „képtelen megvédeni
a magyar embereket”. Gyurcsány Ferenc független vizsgálatot követelt szlovák
kollégájától a dunaszerdahelyi incidenssel kapcsolatban (11. 16.), ám Robert
Fico ennek minden bizonnyal nem fog eleget tenni. A kevés kézzelfogható
eredmény és a távolságtartó szlovák magatartás világossá tette, hogy
Magyarország ki van szolgáltatva a pozsonyi kormánynak.
A média napirendjén továbbra is elsősorban a pénzügyi
válsággal kapcsolatban szerepeltek a politikusok (3. ábra). Ugyanakkor jól
mutatja a lista, hogy a krízis kevésbé dominálta a híreket, mint az előző
hónapban. Először látható a listán Simor András – a Magyar Nemzeti Bank elnöke
a gazdaság jelenlegi helyzetéről és kilátásairól tájékoztatta több ízben a
közvéleményt, illetve ott volt a 600 milliárd forintos „bankmentő” csomag
bejelentésénél.
Gyurcsány Ferenc kevésbé volt aktív, mint októberben, de
továbbra is – immár harmadik hónapja – magasan átlag felett teljesít (4. ábra).
Orbán Viktorról ez nem mondható el – az ellenzék vezére feleannyit sem szerepelt,
mint egy hónapja.
A kutatás módszertanáról
A Vision által alkalmazott módszertan lényege, hogy az adatbázisban azokat az ügyeket tekintjük egy nap vezető politikai híreinek a média napirendjén - ezek lépik át az úgynevezett 'ingerküszöböt' -, amelyekben magyar politikai pártok és szereplők érintettek, és amely témák az alábbiak közül legalább két helyen megjelennek: valamelyik országos televíziós csatorna híradójában vezető hírként; valamelyik vezető internetes hírlap nyitóoldalán; valamelyik országos politikai napilap első oldalán. Azt tudjuk tehát bemutatni, hogy a média napirendjén egy adott időszakban milyen vezető vitatémák szerepeltek és azokban mely politikai szereplők szólaltak meg. Feltételezzük, hogy ezek a témák lehetnek alkalmasak arra, hogy a közvélemény napirendjére valamilyen hatást gyakorolhassanak.
Nyomtatható verzió 
