2009. január - Válság: második levonás

2009 első hónapjában megint a nemzetközi gazdasági válság lett a magyar közélet központi témája. Dominique Strauss-Kahn IMF-elnök látogatását követően kiderült, hogy a hazai gazdaságnak az eddig vártnál is rosszabbak a kilátásai, így módosítani kell a költségvetést. A kormány számára októberben még – nyilvánvaló politikai veszélyei mellett – lehetőséget jelentett a krízis, azonban a jelenlegi helyzet inkább a Fidesz valóságértelmezését támasztja alá. Az MSZP továbbra is megfelelően kommunikál, ám az üzenetek mögül egyre jobban hiányoznak a valódi intézkedések. Ezek – a miniszterelnök állítása szerint – február elejére várhatók; fogadtatásuk döntő hatással lehet a 2010-es választások kimenetelére. A Fidesz immár rutinosan köti össze a kormány válságkezelésének és Gyurcsány Ferenc személyének a kritikáját. Az ellenzéki párt megkezdte a felkészülést az európai parlamenti választásra; tavaszi politikáját várhatóan a minél hatékonyabb mozgósításnak fogja alárendelni. Nagy súllyal szerepelt a januári napirenden az úgynevezett gázkrízis: Oroszország és Ukrajna vitája miatt előbbi leállította az Európába irányuló szállításait. Magyarország tetemes gáztartalékainak köszönhetően alig érezte meg a válságot, ám éppen ezért nem is várható, hogy a kabinet határozott fellépése jelentősebb politikai haszonnal járna. A hónap krónikájához tartozik még, hogy Pásztor Albert miskolci rendőrkapitányt cigányellenesként is értelmezhető kijelentései miatt leváltották (01. 31.), majd nagy politikai és társadalmi nyomásra visszahelyezték posztjára (02. 01.). Gyurcsány Ferenc újból felvetette a kisebb parlament ötletét: a miniszterelnök 199 főre csökkentené a képviselők számát, valamint egyfordulós és arányos választási rendszert vezetne be a jelenlegi helyett (02. 01.). Érdekesség, hogy Budapesten – először a város történetében – szmogriadót rendeltek el (01. 11.).

Januárban tovább csökkent a kormánypárti témák aránya, amely nyolc hónap után először múlja alul az ellenzéki témákét (1. ábra). Jelenlegi értéke különösen az októberivel összehasonlítva figyelemre méltó, ekkor érkezett ugyanis Magyarországra a pénzügyi válság első hulláma. A kormány egyébként is jobban szokott szerepelni az év elején. Ez a politika egészére is igaz: a két oldal valamelyike számára kedvező témák aránya együttesen sem érte el az 50 százalékot. Az egyes pártok némileg aktívabbak voltak, mint decemberben; leginkább az MSZP (2. ábra).

A válság január közepétől uralta ismét a napirendet. Gyurcsány Ferenc – a Dominique Strauss-Kahn IMF-vezérrel folytatott megbeszélését követően – bejelentette, hogy a romló előrejelzések értelmében a gazdaság a vártnál is rosszabb állapotban van (01. 13.). Nagyobb visszaeséssel számolva több százmilliárd forintos hiány keletkezett a költségvetésben, ezért szükségessé vált a büdzsé részleges újratervezése. Az új helyzet mind szakpolitikai, mind politikai síkon komoly kihívás elé állította a kormányt. Konkrét intézkedésekről még nem született döntés, tehát főként szándékokról, tervekről esett szó. Az MSZP – miként októberben – igyekezett kerülni annak a látszatát, hogy a kabinet lenne a felelős a nehézségekért, és így az esetleges megszorításokért. Ezzel kapcsolatban két területen alakult ki vita a Fidesszel. A szocialisták a romló kilátásokat külső adottságként kezelték, amelyre nem lehetett számítani. A Fidesz viszont azt hangsúlyozta, hogy semmilyen új információ nem került napvilágra a krízisről, vagyis kizárólag a kormány hibája a rossz tervezés. Másrészt az ellenzéki párt a büdzsé bukásáról beszélt, és ezért követelte, hogy nyújtson be a kabinet pótköltségvetést. Az MSZP elvetette ezt a lehetőséget, amely a megismételt parlamenti procedúra bizonytalansága mellett súlyos presztízsveszteséggel is járt volna. Visszatértek ezenkívül a kormány válságkommunikációjának már megszokott elemei. Gyurcsány Ferenc rendkívüli parlamenti ülést kezdeményezett (01. 15.), amelyre az MSZP a közjogi méltóságokat, illetve a társadalmi és gazdasági élet legfontosabb szereplőit is meghívta (01. 19). Az októberi nemzeti csúcshoz hasonló ülés a szokásos koreográfia szerint zajlott (01. 29.). Ezzel szemben újdonságnak tekinthető, hogy a miniszterelnök immár nem egyszerűen a reformok újraindítását, hanem gazdasági modellváltást szorgalmazott, amelynek keretében – egyebek mellett – új nemzetstratégiát kellene alkotni.

A Fidesz januári kommunikációjának három jól megkülönböztethető eleme volt. Az ellenzéki párt legfőbb állítása továbbra is az maradt, hogy Gyurcsány Ferenc nem elég hiteles az ország vezetéséhez, ezért a valódi válságkezelést előrehozott választásoknak kell megelőznie. A párt üzenetét erősítheti, hogy a változó gazdasági környezetben a kormány politikája időről-időre óhatatlanul korrekcióra szorul, ami könnyen keltheti a bizonytalanság látszatát. A Fidesz ezúttal gyakorlati lépésre is elszánta magát: indítványozták az Országgyűlés március 8-i hatállyal történő feloszlatását (01. 27.). A javaslatot az MSZP és az SZDSZ egyelőre nem engedte napirendre sem kerülni, de arra alkalmas lehetett, hogy legalább részben elterelje a figyelmet a parlament 29-i rendkívüli üléséről. Az üzenetek másik vonulata a kabinet állítólagos pazarlását vette célba; ezt az ellenzéki párt – a válság fényében – érzéketlenségnek próbálta beállítani. Olyan kis horderejű, de az átlagember léptékével mérhető ügyekkel foglalkoztak, mint például a Pénzügyminisztérium luxusautó-beszerzése 22 millió forintért (01. 24.). Ennél nagyobb politikai jelentőséggel bír, hogy a Fidesz már januárban elkezdte megalapozni európai parlamenti kampányát. Orbán Viktor 2009 kapcsán a változás lehetőségéről beszélt, ám hangsúlyozta, hogy ehhez jobboldali, majd nemzeti összefogásra van szükség. Az ellenzék vezére az új irányba tett első lépésnek nevezte az európai választást. Úgy tűnik tehát, hogy a jobboldal hasonló módon kívánja növelni a közjogilag nem túl jelentős esemény tétjét, mint egy éve – nagy sikerrel – a népszavazásét. Nem meglepő, hogy a ferencvárosi időközi választáson győztes fideszes politikus is a változás évét emlegette (01. 26.).

Az orosz-ukrán vita nyomán kialakult gázkrízis a hónap első két hetének vezető témája volt, de később is a napirenden maradt. A gázszállítás 2-án kezdett akadozni, 6-án teljesen leállt, és csak 20-án indult újra. A krízis során az alig egy hónapja kinevezett energiaügyi miniszter, Molnár Csaba játszotta a főszerepet. A tárcavezetőnek két feladata volt: a tájékoztatás, illetve az emberek megnyugtatása. A kormány fő üzenete az volt, hogy a 2006-ban épített tárolóknak köszönhetően Magyarországot kevésbé sújtja a gázhiány, mint szomszédait, de ha mégis korlátozásokra kerülne sor, ezek a lakosságot érintenék utoljára. Végül néhány nagyfogyasztón kívül valóban senkinek nem kellett nélkülöznie, és az időjárás javulásával már kivitelre is jutott gáz. A krízis három hete alatt a kabinet végig ura maradt a helyzetnek, ám éppen azért, mert az emberek kevésbé érezték a gázhiányt, az ügynek az intenzív napirendi jelenlét ellenére sem várható komolyabb politikai hozadéka. Minthogy a válságot Magyarországon kívüli tényezők idézték elő, a kormány pedig többé-kevésbé helytállt, az ellenzék a hatalom kritizálása helyett próbált inkább konstruktívnak mutatkozni. Ódor Ferenc, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének fideszes elnöke háromnapos tanítási szünetet javasolt az önkormányzatok által fenntartott középiskolákban (01. 08.), míg Fodor Gábor SZDSZ-elnök „környezeti forradalmat” szorgalmazott (01. 08.). A krízis lezárultával Gyurcsány Ferenc is keresni kezdte az orosz gáz lehetséges alternatíváit: közel-keleti útján cseppfolyósított földgáz iránt érdeklődött (01. 21-22.), és látványosan élére állt a Nabucco-projektnek. Budapesten tartották a gázvezetékkel foglalkozó konferenciát (01. 27.).

A média napirendjén szereplő politikusok januári listája rávilágít az MSZP-ben és a Fideszben kialakult munkamegosztás alapvető eltérésére (3. ábra). A legnagyobb ellenzéki pártban Orbán Viktor csak ritkán és általában fontos alkalmakkor szólal meg, míg a napi ügyeket többen viszik. A szocialistáknál viszont szinte minden releváns kérdésben Gyurcsány Ferencé a főszerep. Ez a miniszterelnök pozícióját erősíti, ugyanakkor csökkenti a párt kommunikációs mozgásterét. Molnár Csaba e havi eredménye a szabályt erősítő kivétel: a miniszter a jellemzően apolitikus gázválság kapcsán került igen gyakran a hírekbe. A kormányfő ezzel együtt – a téli szünet dacára – jó hónapot zárt (4. ábra). Orbán Viktor esetében már régóta nem lehet sem tendenciákról, sem kiugró értékekről beszélni: a Fidesz elnöke a kampányok alatt aktívabb lesz, de egyébként nem szokott sokat szerepelni.

A kutatás módszertanáról

A Vision által alkalmazott módszertan lényege, hogy az adatbázisban azokat az ügyeket tekintjük egy nap vezető politikai híreinek a média napirendjén - ezek lépik át az úgynevezett 'ingerküszöböt' -, amelyekben magyar politikai pártok és szereplők érintettek, és amely témák az alábbiak közül legalább két helyen megjelennek: valamelyik országos televíziós csatorna híradójában vezető hírként; valamelyik vezető internetes hírlap nyitóoldalán; valamelyik országos politikai napilap első oldalán. Azt tudjuk tehát bemutatni, hogy a média napirendjén egy adott időszakban milyen vezető vitatémák szerepeltek és azokban mely politikai szereplők szólaltak meg. Feltételezzük, hogy ezek a témák lehetnek alkalmasak arra, hogy a közvélemény napirendjére valamilyen hatást gyakorolhassanak.