2009. február - Csomagok

Februárban megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, és ennek megfelelően rendkívül tartalmasan alakult a politikai napirend. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ismertette válságkezelő csomagját, majd a Reformszövetség is előállt saját, radikálisabb javaslataival. Ezenkívül két brutális és „médiaképes' gyilkosság nyomán hosszasan szerepelt a napirenden a közbiztonság és a hazai cigányság - helyenként összefonódó - helyzete.

2009 februárjában továbbra is a gazdasági válság maradt a napirend domináns eleme. Azonban a diskurzus jellegét nagyban megváltoztatta, hogy a tervek helyett immár konkrét programokról folyt a vita. A parlamenti évadnyitón Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ismertette a kormány válságkezelő csomagját (02. 16.), majd a neves szakemberekből megalakult Reformszövetség is nyilvánosságra hozta saját, jellemzően drasztikusabb javaslatait (02. 21.). Az SZDSZ és az MDF gyorsan az utóbbi mögé állt, míg a Fidesz – az európai példára hivatkozva – fenntartotta, hogy a krízisből nem megszorításokkal lehet kilábalni. A hónap másik kiemelkedő témája egyszerre érintette a közbiztonság és a magyarországi cigányság helyzetét. A hazai romák integrációjával kapcsolatos problémák már régóta ismertek, de a közelmúltban – részben a Magyar Gárda tevékenysége nyomán – egyre inkább részévé váltak a napi politikának is. Februárban két, nagy port felkavart bűntény miatt került ez a kérdés a figyelem középpontjába. A hónap egyéb történései közül kiemelkedik, hogy a képviselők kétszer is szavaztak a parlament feloszlatásáról, ám sem a Fidesz indítványa, sem az országos népi kezdeményezés nem járt sikerrel (02. 23.). Az SZDSZ elindította úgynevezett „toleranciakampányát”, amelyben a kis párt inkább kulturális, mint gazdasági értékeinek hangsúlyozásával kíván szavazókat mozgósítani az európai parlamenti választásokra (02. 18.). Mindenképpen szót érdemel egy ügy, amely súlyán alul szerepelt a napirenden: Zuschlag János vallomása alig keltett visszhangot a politikában.

A kormány számára kedvező témák aránya negyedéves csökkenés után ismét megugrott, bár kiemelkedőnek továbbra sem számít (1. ábra). A javuló teljesítmény annak köszönhető, hogy az intenzívebb válságkezelés mellett a kabinet a közbiztonság kapcsán is saját elképzelései mentén nyilvánulhatott meg. Az ellenzéki témák aránya több mint fél éve rendkívül alacsony szinten stagnál, ami bizonyítja, hogy a napirendre gyakorolt befolyás nem áll közvetlen összefüggésben adott politikai erő támogatottságával. Az MSZP az októberi csúcs után újabb rekordot állított be a ciklusbeli szereplések számát tekintve (2. ábra). Az MDF – önmagához képest – szintén aktívabb volt, miközben a Fidesz és az SZDSZ átlagosan szerepelt. A legnagyobb ellenzéki pártnál a kényszer, a szabaddemokratáknál a lehetőség hiányzik a markánsabb napirendi jelenléthez.

A válság februárban szinte naponta szolgált újabb és újabb kellemetlen meglepetésekkel: egymást érték a kiábrándító statisztikák és előrejelzések, miközben sorra döntötte a negatív rekordokat a forint érfolyama és a budapesti értéktőzsde. Ebben a helyzetben különösen nagy várakozás előzte meg a kormány régóta hiányolt intézkedéscsomagját. A várakozást maga Gyurcsány Ferenc is fokozta, aki egyebek mellett „az elmúlt húsz év legátfogóbb adó- és járulékreformját” ígérte (02. 09.). Ehhez képest a tavaszi ülésszak nyitányán ismertetett program ismét rámutatott arra, hogy a miniszterelnöknek óvatosan kell egyensúlyoznia a különböző szempontok és elvárások között. Egyfelől ugyanis össze kell egyeztetnie a gazdasági racionalitást az ország tűrőképességével, másfelől pedig saját elképzeléseit azzal, amire az MSZP hajlandó. A kettős megkötés óhatatlanul vezetett a 16-án bemutatott kompromisszumos csomaghoz, mint ahogy az is törvényszerű volt, hogy a kormányfő terveit két, egymással is szembenálló oldalról érik majd kritikák. Elmondható tehát, hogy a válságkezelést illetően három tábor alakult ki a magyar közéletben. A szocialista párt által képviselt vonal a szükséges és a lehetséges fent említett feszültségére hivatkozva a jelentős, de elviselhető kiigazítások mellett tört lándzsát. A gazdasági szakemberek viszont úgy érvelnek, hogy csak drasztikus megszorításokkal lehet elkerülni egy nagyobb katasztrófát. Ők – illetve nyomukban az SZDSZ és az MDF – a helyes irányba tett kis lépésnek nevezték a kormány válságkezelő programját. A harmadik oldal – elsősorban a Fidesz – tagadja, hogy akármilyen restrikcióra is szükség volna. Az ellenzéki párt ennek megfelelően már nem egyszerűen „brutális megszorításnak”, hanem egyenesen „a reménytelenség programjának” titulálta Gyurcsány Ferenc tervezett lépéseit. Az MSZP ugyanakkor ismételten hangsúlyozta, hogy riválisa nem beszél saját elképzeléseiről, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a Fidesz valójában tanácstalan.

A Reformszövetség javaslataival a gazdasági racionalitás érvényesülését sürgető tábort erősítette, amit jól tükrözött a csomag fogadtatása. A Fidesz nem támogathatta a szigorú lépéseket, még ha ezek nem is a hiteltelen kormánytól, hanem nagytekintélyű szakemberek egy csoportjától származtak. Az ellenzéki pártnak nem kellett változtatnia érvelésén: továbbra is a válságkezelés adócsökkentésen alapuló „európai útját” állították szembe a megszorításokkal. A miniszterelnök számára az alternatív program egyszerre jelent veszélyt és lehetőséget: nyilvánvalóvá teszi ugyanis, hogy a kabinet csomagja kompromisszumok mentén született. Ez egyfelől alááshatja a kompetens „válságkezelő kormány” képét, amelyet az MSZP október óta próbál építeni. Másfelől viszont az összehasonlítás révén Gyurcsány Ferenc könnyebben érvelhet úgy, hogy ő – ahol csak teheti – tekintettel van az ország tűrőképességére. A kormányfő a Reformszövetség javaslatait imponálónak nevezte, de hozzátette, hogy a társadalmi hatásuk „dermesztő” volna (02. 21.). Az SZDSZ és az MDF ezzel szemben teljes mellszélességgel kiálltak a javasolt intézkedések mellett. A kis pártok saját elképzeléseikkel aligha tudtak volna akkora nyilvánossághoz jutni, mint most a Reformszövetség programja révén. További előnyt biztosít számukra, hogy immár úgy tudnak kiállni a reformok mellett, hogy ezzel még implicite sem támogatják a kormányt. A két párt között kisebbfajta verseny indult, hogy melyikük támogatja inkább az alternatív csomagot. Ennek keretében egyszerre nyújtottak be a parlamentnek egy, a program megvalósítását szorgalmazó határozati javaslatot (02. 27.). A hónap utolsó hetében az MDF nagyot kockáztatott azért, hogy gazdasági téren riválisai fölé kerekedjen: Dávid Ibolya pártelnök az európai parlamenti lista élére Bokros Lajost kérte fel (02. 24.). A volt szocialista pénzügyminisztert a szakma többsége elismeri, ám múltja és ideológiai beállítottsága miatt rendkívüli módon megosztotta a Fórum politikusait. Kérdés, hogy a jelölés potenciális előnyeinek és hátrányainak milyen lesz a mérlege.

A hazai cigányság helyzete különböző, romák által illetve kárára elkövetett bűncselekmények és a szociális rendszer kapcsán az elmúlt hónapokban egyre inkább előtérbe került. Februárban két rendkívüli bűnténynek akadtak etnikai vonatkozásai. Veszprémben egy ismert kézilabdázót szúrt halálra egy romákból álló csoport (02. 08.), míg Tatárszentgyörgyön egy ötéves roma gyermeket lőttek le ismeretlen tettesek apjával együtt (02. 23.). Az ügyek kapcsán külön-külön és együtt is sok szó esett a közbiztonságról és a magyarországi cigányságról. A veszprémi esetet követően Gyurcsány Ferenc többletforrásokat helyezett kilátásba a rendőrség számára, míg a Fidesz benyújtotta az Országgyűlésnek a büntető törvénykönyv szigorítását célzó „három csapás törvényt”. (02. 12.). Az ellenzéki párt ezenkívül azzal vádolta a kormányt, hogy hozzá nem értése miatt „hever romokban” a közbiztonság. A pártnak – a szélsőjobb térnyerését elkerülendő – arra is reagálnia kellett, hogy az elkövetők cigány származásúak voltak. A mérsékelt és a radikális hívek igényei között egyensúlyozandó Orbán Viktor pártelnök kijelentette, hogy cigánybűnözés (a Jobbik állításával ellentétben) nincs, de cigány bűnözők vannak, méghozzá egyre többen (02. 11.). A szocialisták ezért éles kritikával illették az ellenzék vezérét (02. 14.). A tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után a cigányok az áldozat szerepébe kerültek. Az ügy továbbra is napirenden tartotta a közbiztonság javításának igényét, ám emellett a romák integrációja is előtérbe került. Kállai Ernő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa parlamenti beszédében etnikai béketervet sürgetett, miközben képmutatónak nevezte a megoldással késlekedő politikai elitet (02. 24.).  

Februárban Gyurcsány Ferenc ismét kiemelkedően sokat szerepelt (3. ábra). A miniszterelnök jelenítette meg az MSZP álláspontját mindkét vezető témában, valamint kivette a részét a Fidesz támadásából is. A hónap végén a kormányfő válságkezelő javaslatokkal – egyebek mellett egy Közép-Európának szóló, 180 milliárd euró értékű stabilizációs és integrációs program tervével – utazott Brüsszelbe, ahol azonban nem járt sikerrel (03. 01.). Figyelemre méltó még Dávid Ibolya aktivitása: az MDF vezetője elsősorban Bokros Lajos jelölése révén került a hírekbe. Gyurcsány Ferenc napirendi teljesítménye az utóbbi hónapokban ingadozik  (4. ábra). A miniszterelnök ugyan nem állított fel új rekordot a ciklusbeli szereplések számát tekintve, de ő is megközelítette az októberi csúcsot. Orbán Viktor értékei továbbra is alacsony szinten stagnálnak.